„Közép-Európában van két nép, amelyek szinte egy időben szervezték meg a maguk államát. Amikor vezetőik több, mint 1000 évvel ezelőtt jelentkeztek Rómában II. Szilveszter pápánál a királyi koronáért, a pápa a lelkükre kötötte, hogy egymás iránti szeretetüket őrizzék meg, egymás ellen soha ne forduljanak, mert azzal szerencsétlenséget zúdítanak magukra.
Így tettünk ’48-ban, ’56-ban és ’89-ben is.
Aki a sorsfordító pillanatokban mellettünk áll, azzal érzelmileg eggyé válunk, vele mítoszt teremtünk, és a mitikus pillanatok erejének mozgósító energiái egy életen keresztül elkísérnek minket. Vagy, ha már Róma irányába fordultunk, még azon is túl. Együtt sírtunk és együtt nevettünk, és tesszük mindezt azóta is, hogy egyesek szerint egy klub, pedig valójában egy család tagjai lettünk, és amikor a közös tortát cikkelyekre szeletelik, akkor az első 6 után kerülnek sorra a később érkezők, akik azonban előrébb tartanak, értéket őriznek és a jövőbe tekintenek.
A krakkói Jagelló Ulászló által megújított egyetemen napjainkig több mint 8 000 magyar diák tanult, a 15. század második felében a hallgatók ötöde magyar volt. Azon az egyetemen, ahol Orbán Viktor egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy annál kisebb célt, minthogy a magyarok és a lengyelek egymással összefogva a világ legsikeresebb térségévé tegyék Közép-Európát, nem érdemes kitűzni.
A cél eléréséhez együttműködésre van szükség, a megvalósítás előfeltétele a szellemi közösség. 2017. november 14-én a Magyar Országgyűlés törvénybe iktatta a Waclaw Felczak Alapítvány létrehozását, amelyen keresztül az 1-1 millió eurós támogatás célba érhet, és a jelenlegi több ezer lengyelbarát magyar, valamint magyarbarát lengyel fiatal számát tovább gyarapíthatjuk.”