Ki cenzúrázza az internetet valójában?

„Fejtörést a semleges internetért küzdőknek az okozhat, hogy a tartalomszolgáltatók valójában nem korlátozzák a semleges internetet, sőt, azt a szolgáltatást nyújtják, amit megígértek: nyitott netet. Ugyanez nem mondható el azokról a cégekről, akik a net-semlegességi mozgalmat nyomják. Az igazi veszélyt az internet szabadságára nem a tartalomszolgáltatók, hanem az olyan cégek jelentik, mint a Google, a YouTube, a Twitter és a Facebook. Az összes ilyen cég alkalmazott már agresszív cenzúrát.

Például, a Google nemrégiben kipenderítette netes áruházából a Twitter konkurenciájának készült Gab applikációt, mégpedig azért, mert a Gab kijelentette: nem lesz hajlandó cenzúrázni a tartalmat. A Twitter híres az állandó cenzúrázásról – jegyezte meg egyszer Ajit Pai, hozzátéve: »imádom a Twittert és állandóan használom, de ne hazudjunk már magunknak, ha a net szabadságáról beszélünk, a Twitter a probléma része, a cégnek van egy felvállalt világnézete, és ezt a világnézetet arra használja, hogy diszkrimináljon«. (A Twitter arra például már nem vette a fáradtságot, hogy a Pait célzó rasszista üzeneteket cenzúrázza, mint például: »Halj meg, buzi«; vagy »Menj, baszd meg magad, te talibán kinézetű fasz«).

A Google-csoporthoz tartozó YouTube szintén cenzúrázza a tartalmat, a Prager University csatornája például csak korlátozottan elérhető, emiatt az egyetem épp perben áll a Google-lel és a YouTube-bal is. A YouTube-nál bevett módszer egyébként, hogy a független tartalomgyártókat cenzúrázzák, ezzel azok elesnek legfőbb bevételi forrásuktól, amit főként reklámokból kapnak meg. A legtöbb panasz a konzervatív politikai oldalon állóktól érkezik, de nem egyedül ők az áldozatok, a probléma széleskörű. (...)

Nem okozhat nagy meglepetést ezek után, hogy az internetes semlegesség másik nagy pártolója a pornóipar. Pornóoldalak, „tube”-portálok, például a PornHub masszív forgalmat generál, és nagyon nagy sávszélességet foglal el. Teljesen jogos lenne a szolgáltatók részéről, ha ezeket az oldalakat   a fontossági sorrend aljára sorolnák, vagy köteleznék arra, hogy extra pénzt fizessenek. Elég sok helytálló indok lenne arra, hogy a szolgáltatók bizonyos oldalakat preferáljanak másokkal szemben.

A semleges internetről szóló kampányt nyomató Szilícum-völgynek ez a módszere arra, hogy az egyetlen olyan entitást – a tartalomszolgáltatókat –, amely elég erős ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja hegemóniájukat, szövetségi ellenőrzés alá helyezze. Ezidáig a tartalomszolgáltatók szinte semmi olyat nem követtek el, amivel a semleges internetet pártolók megvádoltak őket, Painak igaza van abban, hogy vissza kéne vonni a vádakat. Vizsgálatot kéne viszont indítani azügyben, hogy a Szilícium-völgy óriásai miként cenzúráznak, és hogyan kaszálják el azokat a tartalmakat, amelyeket politikailag kifogásolhatónak gondolnak.”