Észbontó hozzá nem értés a magyar gazdaságpolitikában

„Most hagyjuk, hogy ki mennyit lop, nézzük az elvileg publikus döntéseket, mint ez a kínai vasút most. Illetve hát ez se publikus, ahogy Paks se volt az: a mai becslés szerint legkevesebb 750 milliárdos ár 85%-át titkos kondíciókkal született kínai hitelből finanszírozzuk úgy, hogy a kivitelezés irányítása kínai kézben lesz és nagyrészt kínaiak fogják végezni, ami kísértetiesen emlékeztet az orosz bizniszre, de egyébként tipikusan ebben a konstrukcióban zajlik a kínai terjeszkedés Dél-Kelet Ázsiától és Ausztráliától Afrikán át Dél-Amerikáig, illetve kínai állami hitelek állnak a nyugati felvásárlások mögött is. A vasútprojekt azzal is kínai érdeket szolgál, hogy »egyrészt a kínai áruk így eggyel olcsóbban juthatnának el a kínai COSCO társaság által üzemeltetett athéni, pontosabban pireuszi terminálokból Nyugat-Európába. Másrészt a kínaiak ezen keresztül egyébként nehezen megszerezhető referenciát nyerhetnek más hasonló, unión belüli építkezéshez.« (index.hu) A Figyelő korábban a kamatterhek nélkül számolva megnézte, hogy érdemi forgalombővülés esetén is leghamarabb 2400 év múlva térülhet meg Magyarországnak a gigaberuházás. (...)

Orbánék evidensen politikai hasznot is remélnek ettől, hogy ti. a kínai terjeszkedés elősegítése tovább rombolja majd a liberális értékrendet Európában, és ebben még igazuk is lehet – az EU-ról máris tudni, hogy nem nézi jó szemmel a magyar smúzolást. De amíg az EU sem több egy kakukkos óránál, amelyből óránként kiugrik a kakukk, csak épp a pontos időt nem mutatja, addig Orbán is biztos lehet benne, hogy majdcsak megbarátkozik ezzel is. Ahogy Pakssal is tette. Kakukk.”