„Ha a jobboldali művészek nyíltan kiállnának a kerítés mellett, a migránsbabusgató multik azonnali hatállyal felmondanák szerződéseiket, visszakérnék autóikat, ruháikat, cipőiket, telefonjaikat, tabletjeiket, lemezszerződéseiket, a híres énekes sem pózolhatna többé azokon az óriásplakátokon, amelyeken a híres-titkos recept alapján elkészített üdítőitalt issza.
Kedves Mindenszó!
Ilyen világban élünk, mi, jobboldali művészek. Ilyen az igazi, a valóságos félelem. Ilyen az, amikor valaki tényleg nem mondhatja el a véleményét a kerítésről, Sorosról, vagy a migrációt körülvevő hazugságokról.
Nem, nem fogom elindítani ezt a felhívást. Helyesebben, nem fogom folytatni. Mert én – Istennek hála – a táncon és a tévés bohóckodáson, éneklésen, zsűrizésen kívül máshoz is értek, másból is meg tudok élni. Tudok írni. Hat hónapnyi megfeszített munkával eljutottam oda, hogy ma már az albérletemet, a hiteleim egy részét és a tartásdíjat is ki tudom fizetni a publicisztikáimért kapott pénzből.
De a coming out nem várható el az összes művésztől, mert a többség nem adhatja föl karrierjét, egzisztenciális biztonságát, és nem teheti tönkre az életét azzal, hogy kilép a fényre.”