Ha kimaradunk, lemaradunk? Az euró mint látszatgyógyír

Meg kellene várni, hogy az euró zóna észak-dél meccse hogyan alakul. Sőt, talán a dollár-euró meccs alakulását is ki kellene várni. Az eurónak nincsenek hatalmas előnyei, nagy kockázatai viszont igencsak. Forrongó időben hideg fejjel kell dönteni, nem ködös, meghatározhatatlan több sebességes, meg magországok fogalmak szerint. Az ördög a részletekben rejlik ugyanis.

Káldor elméletének és nyomában Róna Péternek teljesen igaza van. Az euró bevezetése óta különösen szembetűnő az ún. "nagyobb tőkeellátottságú területek" versenyelőnye és a többi régió leszakadása az EU-ban. Annak nyilvánvalóan a "tőkeellátottságon" túlmutató társadalmi okai is vannak, hogy mely régiók váltak fejlettebbé, de ezt nem közgazdászok szokták feltárni. "Káldor jóslata, miszerint a Közös Piac szerkezete a politikai és fiskális unió hiányában nem az integrációt, hanem ennek ellenkezőjét, a fejlett és a leszakadt régiók fokozott szétválását mozdítja elő, bevált." - összegez Róna. Csak az a probléma ezzel a kijelentéssel, hogy a "politikai és fiskális unió" nem szüntetné meg ezt a folyamatot, hiszen - valljuk be - a nemzetállamokon belül sem sikeresek a "területfejlesztések", inkább az történik, hogy a lakosság, illetve annak leginkább versenyképes rétegei a fejlett régiókba áramlanak, az állam pedig jövedelem-újraosztással igyekszik biztosítani a fejletlenebb régiók lecsökkent lakosságának kielégítő életminőségét. (Gyakran bizony nem igazán sikeresen, példa erre az USA legutóbbi választási eredménye, amikor a fejletlen középső régiók lakossága lenyomta a fejlett keleti és nyugati partvidéket.) Csakhogy eltérő nemzetek politikai uniójában ez a folyamat fokozottan robbanásveszélyes, mert eltérő nyelvű, történelmi tudatú és hagyományú népek, egy szűk elitet kivéve, tartósan nem keverednek egymással össze-vissza. Arról pedig, hogy mit jelentene "az integráció elméletének és gyakorlatának alapos revideálása", amely a "tőkeellátottság" kiegyenlítéséhez vezetne az unióban, Róna nem mond semmit, Káldor már sajnos nem tud hozzászólni, Macron és Merkel pedig láthatóan a probléma felismeréséig sem jutott el. Márpedig olyan gazdaságpolitikát "amely növeli a nemzetgazdaság – elsősorban a honi tulajdonú ipar – tőkeellátottságát, aminek segítségével a nemzetgazdaság egésze lépést tudna tartani a fejlett régiók hatékonyságával", jelenleg a Róna által nem szeretett Orbán kormány csinál, legalábbis erre törekszik. Szemben a Róna által szeretett jelenlegi magyar ellenzékkel, amely Róna (Káldor) érvelésének igazságával egyáltalán nincs is tisztában. Most akkor mi legyen Róna úr?

Köszönöm Róna Péternek, hogy nevét adta a parasztvakítás elleni harcnak.

Róna sem azt mondja, h nem kell az euro hanem , h nem időszerű egy arrra felkészületlen tőkehiányos gazdaságba bevezetni azt. A szlovák példa kell lebegjen a szemünk előtt ahol sikeres , eredményt hozó húzás volt. Le is köröztek minket mint a picsa