Ne legyen igazam, de jövőre az ellenzéknek sem az együtt-, sem a különműködése nem vezet kormányváltáshoz. Interjú.
„Mikor érte utoljára olyan nyelvi inger, amit felhasznált, beépített a saját munkáiba?
Így vagy úgy minden beépül, asszimilálódik. Nem szó szerint, én találttárgy-mondatokat ritkábban emeltem be, egyszerűbb volt kitalálni. A politikai, pláne a hivatalos, hatalmi beszédmód kincsesbányája annak a roncsolt, le- és fölépülő nyelvnek, amelyet, elsősorban prózában, szívesen használtam. De ezt is meguntam kicsit. Hosszú évek konszenzus van akörül, hogy a NER nyelve az egyre sötétebb, mára bizony mocskos propaganda eszközévé vált, a hatalom megtartásáért a legválogatottabb nyelvi disznóságokra képesek. Korábban a hatalom nyelve elfedett, becsomagolt gondolatokat – ha voltak, azért, ha nem voltak, azért. Gazdagabb, barokosabb nyelv volt, ha szörnyű is. Mostanság a Teljhatalom Rt.-nek nincs takargatnivalója, nyelve is lecsupaszodott a hatásos, primitív közlésekre és azok mantrázására. Az uszításra.
Magánemberként kiábrándult abból, hogy felkeljen ellenük?
Nehezen veszem tudomásul, hogy ez tartósan így lesz, rém tanácstalan vagyok. Minek rontsam azok hangulatát, akik ugyanazt gondolják, mint én? Ha kérdeznek, megmondom, hogy szerintem a helyzet eléggé reménytelen, sőt komoly. Ne legyen igazam, de jövőre az ellenzéknek sem az együtt-, sem a különműködése nem vezet kormányváltáshoz. Két-három éve is azt gondoltam, a nemzedékem megéri, hogy ebből az országból olyan ország legyen, amilyen lehetett volna. Most már nem gondolom, hogy megérjük. Nem is azon múlik, hogy az urak mikor repülnek smukkoktól dagadó zsebbel a Vérmező fölött, mint Kun Béla az Édes Annában. Hanem azon, mi jön utána. Mellesleg minek repülnének el? Amíg parlamentarizmus van, a legnagyobb ellenzéki pártként itt maradnak. Ha meg nincs, az régen rossz. Mindenkinek drukkolok, aki össze akarna fogni, de nem sok esélyt látok rá, hogy legális, európai keretek között egy ilyen súlyú törvényes bűnszövetkezet kibillenthető a helyéről.
Mihez kezd 2018-tól?
Pont ahhoz, amihez kezdve vagyok évek óta. Igyekszem a lehető legkevesebb felületen érintkezni evvel a rezsimmel. Nem zupálni be, nem fogadni be. Ülök és dolgozom, vannak gyerekeim, szerelmem, van egy teljes életem. Dolgom rengeteg van. Ez eddig sem volt agyonfinanszírozva, ezután sem lesz. Erről a világról írok, persze, mi másról? De hogy direkt közéletről írjak, ahhoz valami nagy, »világmegváltó« ötletemnek kéne támadnia. Ez a megváltatlan világ a maga létbüféivel jóval izgalmasabb.”
Az eredeti, teljes interjút a Magyar Narancs 2017. október 19-i számában találják.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Örülök Dávid, hogy a fővárosi munkádhoz az oldalamat és videóimat használod, sokadjára” – írta a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
A baloldali politikus továbbra is álhírt terjeszt hazánkról, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
Csütörtök este PAOK–Ferencváros mérkőzést rendeznek a labdarúgó Európa-liga alapszakaszának hatodik fordulójában.
A család kártérítési pert indít a gyilkos ellen.
