Álszentek

„Anyukám tárgyilagosan mesélte. De elmesélte. Nem lepődött meg. Ismerte a jelenséget. A komcsik az egyházból egy olyan Goldsteint varázsoltak, amit ha az emberek megláttak, akkor habzó szájú őrültté váltak. Vagy arra is emlékszem, mikor pár éve egy házibuliban arra lettem figyelmes, hogy négy srác vesz körül egy ötödiket, és kórusban szidják, gúnyolják, becsmérlik a hite miatt. A dolog pikantériája, hogy a buliban volt egy meleg fiú is, aki rég túl volt a coming outján, de vele senki nem foglalkozott. A keresztény srác viszont a lábán nem állt meg. A végtelenségig tudnám sorolni, hogy milyen reakciókkal kénytelen ma találkozni egy hívő, keresztény ember, ha nyilvánosan megvallja a hitét. És az ilyen reakciókat Olga és elvbarátai indukálják.

Miattuk kell még ma is bizonyos körökben egy keresztény embernek jobban rejtőzködni, mint egy meleg fiúnak.

És akkor az ilyen kereszténygyűlölő ateisták, amennyiben pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, abbahagyják a házibuliban a keresztény fiú lelki abúzusát, befejezik a libsi trollok Krisztus gúnyolását, eldobják az ateizmust dicsőítő transzparenseiket, felöltik Tartuffe-ruhájukat, és elkezdenek a keresztényi szeretetről papolni. Óriásplakátokra írják a bibliai üzeneteket, és Kálmán Olga minden vendégével a keresztényi szeretet fontosságáról kezd beszélni.

Kálmán Olgáék, akik évekkel ezelőtt még követelték, hogy a papok, az egyház ne politizáljon. Akik egymást után írogattak a komcsi újságjaikba, hogy a papok ne mutassanak utat a hívőknek, hiszen semmi közük a politikához.

Abba persze most ne menjünk bele, hogy a Donáth László-féle szoci papokat viszont egymásnak adogatták. Felesleges következetességet és elvszerűséget elvárni a ballib propagandistáktól.

Ilyenek. Tartuffe-ök.

Álszentek. Nem hisznek.

De el fogják nyerni méltó büntetésüket. A lapjaik megszűnnek, gazdáik meg Amerikáig menekülnek.

Ámen.”