Miért fekszik jól Románia a Nyugatnak?

Ha most azt írom, hogy egy mintademokrácia tündököl Magyarország szomszédságában, akkor szerintem sokan nem tudják eldönteni, hogy Ukrajnáról vagy Romániáról beszélek-e. Eloszlatom a kétségeket: Romániát dicsérem rendületlenül. Az elismerés azonban mindkét országot megilleti: nyilvánvaló, hogy működésük minden demokratikus normának megfelel, a kissebségek és az emberi jogok paradicsomai. Legalábbis ha a baloldali sajtónak és az európai szervek szótlanságának hinni lehet.

Hetek óta tudjuk, hogy Románia hamarosan bevezeti az eurót, illetve hogy minden ellenkezés nélkül vetik alá magukat Brüsszel akaratának a migránskvóta ügyében. Macron francia elnök a kisantantos turnéján megígérte, hogy hamarosan a schengeni övezet részeivé válhat Románia.

Így haladnak a dolgok egy nyugati értelemben vett liberális demokráciában: siker siker után. Megérdemlik, hogy a schengeni határ védelmét rájuk bízzák. A szövetségesi hűségükről többször tanúságot tettek: nyugodtan alhatunk abban a tudatban, hogy Románia őrködik afelett, hogy illetéktelenek ne juthassanak a határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe. Ha a történelem őket ruházta fel azzal a feladattal, hogy Európa őrei legyenek, akkor az a feladat el is lesz látva, a románokra jellemző közmondásos precizitással.  

Tegyük félre a tréfát egy pillanatra, bár Románia esetében nehéz elvárni, hogy az ember ne támaszkodjon a humorérzékére. Minél több kritika éri Magyarországot, annál inkább elgondolkodom, hogy vajon

A cinikus hangnem okát szeretném vázlatosan indokolni, a teljesség igénye nélkül:

Egy olyan demokrácia ez, ahol a korrupcióellenes ügyészséget arra is felhasználnak, hogy magyar politikusokat lehetetlenítsenek el, munkájukból felfüggesszenek, megfélemlítsenek. Ez történt Antal Árpád sepsiszentgyörgyi, Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesterekkel, illetve Horváth Anna kolozsvári alpolgármesterrel. Az ilyen ügyek gyakran semmilyen eredménnyel nem járnak; a céljuk csupán az, hogy megfélemlítsék a nekik nem tetszőket és egy időre kivonják őket a forgalomból. Meg kell említeni, hogy román politikusok ellen is eljárnak, azonban a hatósági munka az ő esetükben gyakran sokkal gyorsabb, illetve meglepően enyhe ítéletek születnek. Érdemes végigkövetni egy-egy nagy hal elleni korrupciós eljárást. 

Olyan demokrácia ez, ahol a marosvásárhelyi katolikus gimnázium működését egy tollvonással tették lehetetlenné. Mindezt a polgármesteri hivatal kezdeményezésére, amely korábban szerződésben vállalta az intézmény létrehozását és zavartalan működését.  

Olyan demokrácia ez, ahol egyházi ingatlanok sokasága van még jogtalanul állami tulajdonban, ahol a hivatalos szervek jogellenes eszközzel akadályozzák a visszaszolgáltatást. Mindeközben kastélyokat, patinás épületeket hagynak végzetesen leromlani, csak visszaadni ne kelljen a jogos tulajdonosának. Jó példa erre a radnóti kastély. 

Példa nélküli módon államosítanak vissza korábban visszaszolgáltatott egyházi épületeket, a bírói ítéletek ezekben az ügyekben szinte egytől egyig politikai nyomásra születnek.

Közben nonszensz bírósági ítéletek születtek a visszaszolgáltatási bizottság tagjainak kárára, akik közül Markó Attila kénytelen volt Magyarországra menekülni, hogy elkerülje a börtönbüntetést. Markó Attilát olyan visszaszolgáltatási ügyben is elítélték, amelyben bizonyíthatóan részt sem vett. 

A Nyugat kedvencéről, a korábbi államelnökről, Traian Basescut éppen most vádolták meg azzal a román parlamentben, hogy csalással nyert választást. Biztosíthatok mindenkit, nem lesz következménye az ügynek. 

Öt éve még gond nélkül megtörténhetett, hogy az egyik népszerű tévéadó Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnökének közreműködésével készített szilveszteri kabarét, amiben a magyarokat gyalázták ordenáré módon. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az RTL Klub a Magyar Hajnal vagy a Betyársereg vezetőjével csinálna műsort úgy, hogy abban a zsidók és a cigányok kárára sértően viccelődnének. Ezt még az RTL Klubról is nehéz elképzelni? Romániában ilyen simán lehetséges.

A Nyugat, amely kényes ügyel a cigánykérdésre, Románia esetében elsiklik a felett, hogy rengetegen élnek az országban mindenféle ellátás, hivatalos papírok, iskoláztatási lehetőség nélkül. Az állam elcsalja a népszámlálást, kicsit lefaragva a magyarok arányából, vastagon lefaragva a cigányság számából.

A Székelyudvarhelyen történt botrány miatt a fogyasztóvédelem bírságot szabott ki a kolbászsütőt üzemeltető Kauflanddal szemben diszkrimináció miatt. A hivatal állítása szerint egy vendéget azért nem szolgáltak ki, mert az románul szólalt meg. A hivatal vezetője a sajtónak tett nyilatkozatában bizonyíthatóan hazudott. Minden következmény nélkül rágalmazta a székelyeket, keltett feleslegesen gyűlöletet a magyarok ellen. Az eset kapcsán vizsgálatot végzett az Országos Diszkrimininációellenes Tanács is. A tanács egyhangúlag megállapította, hogy nem igaz az az állítás, hogy a román férfit azért nem szolgálták ki, mert román, csupán a nyitvatartási idő előtt szerette volna, ha kiszolgálják. A „sértett” szándékosan akart etnikai feszültséget kelteni. A bocsánatkérés elmarad, a számonkérés úgyszintén. A kormány megyei képviseletét megtestesítő prefektus is beleállt az ügybe, természetesen a magyarok ellenében. Érdemes megemlíteni, hogy az ügyet lehozó HVG szinte szóról szóra a román narratívát közvetítette, azt a jól bevált gyakorlatot követve, miszerint odahaza mindig a kisebbséggek pártját fogják, határon kívül mindig a többség pártján állnak a magyarsággal szemben.  

Hogy mégis mivel érte el Románia azt, hogy az Európai Unió nagyvonalúan elnézi minden bűnét? Példának okáért azzal, hogy történelmi hagyományait követve, bokáját összecsapva teljesít minden parancsot, ami Nyugatról érkezik. Ez a politikájuk alfája és omegája. Tapasztalatuk szerint ezzel a magatartással érik el azt, hogy országon belül szabad kezet kapnak mindenhez. Nem erőltetik meg magukat az uniós források maximális lehívásával sem.

Románia gazdasága mostanra annyira „nyitott” lett, hogy eljutottak oda, ahol a két világháború között voltak: minden, ami eladható volt, eladták, semmi nincs a román állam tulajdonában, ami értékes.

Itt talán a védelmembe is vehetem ezt a dolgot egy pillanatra, ugyanis a működését is csak ez a tény garantálja. Ennél szerethetőbb ország az EU számára nincs, zokszó nélkül teljesít mindent. Engedelmességükért cserébe működtethetik az Európai Unió egyik legkorruptabb államát, másrészről naponta belegyalogolhatnak két lábbal az erdélyi magyarok jogaiba. Százezerszámra árasztották el Európát bűnözőkkel, de ezt sem illik felhánytorgatni, mert cserébe ők adják Európa cselédségének legalázatosabb részét is. Ilyen egy jó demokrácia. Bukarestben olyan pályázati pénzek forognak, amelyek egy-egy minisztériumi irodahelyiségből ki sem jutnak, ott helyben ellopják. Ebben a bezzegdemokráciában magas az analfabetizmus, illetve a tudományos analfabetizmus által sújtottak száma.    

Ma Európa vezetőit nem érdekli az európai emberek sorsa. Őket az érdekli, hogy olcsó munkaerőre tegyenek szert a migránsok által.

Amikor a Nyugat folyamatos aggodalmát fejezi ki a magyar demokrácia állapota miatt, gondoljunk bele, hogy ez a Nyugat ugyanaz, amelyik szemet huny az Ukrajnának nevezett, egyre sovinisztább állam működése felett; illetve semmi kifogást nem emel azzal az országgal szemben, amelyik a benne lakó kisebbségek jogait naponta semmibe veszi, mi több, hathatósan tesz azért, hogy élethelyzetük rosszabb legyen. Kritika nélkül hagyják azt az országot, amelynek parlamentje négyévente megkaphatná a világ leg kriminálisabb parlamentjének címét.

Mi mindenből sokkal jobbat elő tudunk magunknak teremteni, annál, mint amit a román állam nyújt. Ez Erdélyen sok helyen látszik is, tudniillik a fent megrajzolt Románia, román világ javarészt a Kárpátokon túli területekre érendő.

A probléma forrása pedig az, hogy az Erdély életét erősen befolyásoló kormány nem erdélyi, hanem román – romániai román.

***

Nyitókép: Ceausescu cowboykalapban, az amerikai Houston városában.