Az elmúlt hetek egyik leglátványosabb bel- és külpolitikai ügye a távozó holland nagykövet interjúja és az arra adott kormányzati válasz volt. Teljesen egyértelmű, hogy a nagykövet búcsúzóul durván túllépte a diplomáciában elfogadott határokat, s olyanokat mondott, amelyek egy szövetséges ország belpolitikájába való komoly beavatkozásnak minősülnek, illetve általában is elfogadhatatlanok minden jóérzésű magyar ember számára – pártpreferenciától függetlenül. Nem véletlen, hogy a Századvég most publikált közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 76 %-a elítéli a nagykövet szavait.
De igazából nem is ez az izgalmas, hanem a „Hogyan reagáljunk erre?”-kérdés!
Kiindulóképpen fogadjuk el, hogy – leegyszerűsítve – kétféleképpen lehet erre a kijelentésre válaszolni: egyrészt lehet „lefelé vinni az ügyet”, nem tulajdonítva neki túl nagy jelentőséget; másrészt lehet „felfelé játszani” és konfliktust generálni belőle. A magyar külügy jól láthatóan az utóbbi utat választotta, s az általam gömbhal-stratégiának nevezett, immár két éve látható sorminta alapján keményet lépett. A fellépés pedig kitérésre kényszerítette a holland kormányt, hiszen a nagykövet valóban olyat mondott, ami mellé teljes mellszélességgel még a saját kormánya sem állhatott oda.
De vonatkoztassunk el a konkrét ügytől, s lássuk a mögöttes megfontolásokat!
Mire jó mindez? Kérdezik tőlem is sokan. „Értelmetlen kardcsörgetés” vagy „kurucos virtus” netán?
Az igazság az, hogy sokan szeretnék valami hasonlónak látni vagy láttatni, de egyáltalán nem az! Ez a nemzetközi szakirodalomban jól ismert és körülírt alternatív (unortodox?) diplomáciai stratégia, amelyet leginkább kis államok szoktak alkalmazni.
Mindenekelőtt, mielőtt a részletekben elmerülünk, egy módszertani alapkérdést mindenképpen tisztázni kell. Melyik ország minősül egyáltalán kis államnak? Egyetértve Jeanne A. K. Hey Small States in World Politics című művében foglaltakkal, a kérdést semmiképpen sem érdemes sematikusan, népesség, államterület, gazdasági erő vagy éppen a világpolitikai folyamatok érdemi befolyásolásának képessége alapján felvetni. Hiszen bármelyik kategóriát is próbáljuk használni, mindig nagyon jelentős számban lesznek kivételek. Olyan államok, amelyek például a kis népesség, a kis terület, a kis gazdasági erő vagy a világpolitikai folyamatok érdemi alakítása képességének hiánya ellenére sem nevezhetőek kis államnak S jól tudjuk, a kivétel csak akkor kivétel, s nem a szabályt felülíró szabály, ha kevés van belőle. Másképpen kell a megértés irányába mozdulni! Kis állam az, amelyik kis államként viselkedik, amelyik úgy fogja fel szerepét a világpolitikában.