Kudarc kudarc hátán a Jobbikban

„Vona Gábor mélyrepülése már korábban elkezdődött, ennek a nyilvánosság számára is érzékelhető első jele Novák Előd kiszorítását követő tisztújító kongresszus volt. A 2016 májusi kongresszuson ugyan egyedüli jelöltként indult Vona, de a küldöttek csupán 80,5 százaléka szavazta meg őt újra pártelnöknek. Az ilyen alacsony szavazati arány szinte példa nélküli a pártok között, általában akkor fordul elő ilyen, ha több politikus indul a pártelnöki pozícióért. A 2016-os kliséből tanulva idén júniusban Vona elérte, hogy a vele elégedetlenek meg se jelenjenek a kongresszuson: összesen 388 küldöttnek kellett volna lennie, azonban csak 305-en vettek (78 százalék) részt, akiknek végül a 97 százaléka szavazott Vona Gáborra.

A párton belüli elégedetlenkedés nem csak a kongresszusokon vált egyértelművé, hanem az alapszervezetek sorozatos felbomlása, illetve a korábban a Jobbik holdudvarának számító személyek hangos tiltakozásai és elpártolásai is azt jelezték, hogy Vona körül fogy a levegő. Januárban például ötven aktív jobbikos alapszervezet vezetője írt alá a helyi tagság felhatalmazásával Vona Gábor politikai irányváltását elítélő nyilatkozatot, de az is jól példázza a párton belüli viszonyokat, hogy a Jobbiknak idén tavaszra mára csak Szentendrén maradt képviselete a Dunakanyarban a sorozatos alapszervezeti feloszlások miatt.

Vona Gábor a cukiságkampányának kezdete óta rendre próbál felmutatni valamilyen értékelhető teljesítményt az elégedetlenkedő jobbikos párttagság számára, ugyanakkor ezek rendre kudarcba fulladnak, tovább rontva ezzel a párt és a pártelnök pozícióin. Szinte kivétel nélkül jellemző ezekre az akciókra, hogy azok már korábban más pártok által alkalmazott technikák gyenge másolatai. Így a Jobbik olyanná vált a választók szemében, mint egy jobb, márkás cipő gyenge távolkeleti másolata. Amit nem vesz meg az ember, ha van lehetősége egy jobb, minőségibb darab megvásárlására.”