”Nem feltétlenül ilyen bonyolult ez. »Most mi jövünk, eddig a komcsik voltak helyzetben, most mi, ki kell egyenlíteni, ez a világ rendje, megérdemeljük, lenyomtuk őket« – és hasonló cinizmusok.
Ez érdekes szempont, igen. Még az is lehet, hogy nincs idejük, se kedvük gondolkodni ezen. De engem az is érdekel, hogy aki nem vesz részt benne, hátrébb húzódott, mondjuk, egy Pokorni: ő mit gondol? Leéli az életét, és nem szól hozzá, pedig látja a dolgokat. Egyszer talán ebből is lehetne műsor. De nagyon érdekelne, hogy ki fogja mindezt megírni belülről. A Rogán fia? Talán. Valakinek egyszer meg kell.
Van a mostani műsorodban egy poén, amiben megpendíted, hogy Orbán talán börtönben végzi...
Most is ott van. A központosuló hatalom egyre szűkebb cella, nem irigylem a csávót! Na, ez olyan, mint egy Narancs-interjú címe: »Nem irigylem a csávót«. Ezeknek a rendszereknek, ha nem is tudni, mikor lesz végük, de van úgy, hogy helikopterrel kell menekülni olyan jó, dél-amerikai hangulatban.
Az ilyen poénok miatt kapsz negatív visszajelzéseket? Elég megosztó az ilyen vicc.
Kapok, de kicsi az arány. A honlapomon megadott e-mailre írnak, meg kommenteket, de azoknak sokszor nincs profiljuk, úgyhogy ebből nem lehet felmérni, hogy mennyi a fizetett troll, és mennyi az őszintén felháborodott ember. Másfelől meg ne is tetsszen nekik, nekem sem tetszik, amiről beszélek.”
A teljes interjú a Magyar Narancs szeptember 7-én csütörtökön megjelent lapszámában olvasható.