Nagyon rövid megjegyzés Seres László charlottesville-i cikkéhez

„Azon én most nem tudok segíteni, hogy az ellenzéki médiaértelmiség látványosan megadja magát a magyar kormány által megtestesített, de másutt is dúló korszellemnek (egyébként önzetlenül és személyes függetlenségét megőrizve)  – azon kívül, hogy kedvetlenül megállapítom: ez a fontos és nagyra hivatott testület csak követ más néptöredékeket a kapitulációban.

Az biztos, hogy ebben nem óhajtok részt venni. A vereség egy dolog (és a liberális balközéptől a radikális baloldalig terjedő közeg kétségtelenül vereséget szenvedett), ám a fegyverletétel más ügy. Nem véletlen, hogy az ellenzéki sajtóban az olyan jobboldaliak, mint Seres és Puzsér, egyre nagyobb szerepet játszanak. A sajtó erőszakos átállítása után az ellenzéki sajtó belülről motivált, őszinte átállása megy végbe. Nem Orbán támogatása, csudát – de nem Orbán a világon az egyetlen politikai és világnézeti probléma. Abcúg, Orbán, mondják az ellenzéki médiák, ám a legfontosabb kérdésekben (osztály, etnikum, dzsender – újraelosztás, méltóság, autonómia, egyenlőség) egyre közelebb kerülnek hozzá. Nem mindig és nem mindenki persze, de a tendencia föltűnő. Nincs emögött intrika, pénz, erőszak. Csak az ellenállásnak a föladása.

Ezt én helytelenítem, utálom, elítélem. Nem törődöm vele, hogy ez népszerűtlen magatartás. Van, ami fontosabb, mint a siker.”