„Ahogy a Jobbik szimpatizánsainak, úgy a párt tagságának és vezetőinek sem volt soha semmiféle összefüggő és egységében értelmezhető ideológiája. Megfigyelhető volt, hogy a kicsit is rendszerben gondolkodó, koherens elméjű, erősen jobbos értelmiségiek szépen kikoptak a párt amúgy sem nagy holdudvarából. A Jobbik szavazói bázisának közös nevezője egy olyan pszichológiai konstelláció, amely csak látszólag köti össze a két különböző eredetű csoportot. Az egyik csoport tagjai nagyon erős és tartalmas magyar identitással bírnak és ebből az alapállásból szemlélik és értékelik a világot. A másik csoport magyar identitása csak abban nyilvánul meg, hogy a »mi« csoport meghatározásával lehet gyűlölni azokat, akik nem tartoznak közéjük. Az előbbiek tudják, hogy ők magyarok, az utóbbiak inkább csak hiszik. Jellemzően ők érkeztek az MSZP szavazótáborából, ahol úgy szocializálódtak, hogy nekik a politikai pártjuk szokta megadni azt, ami jár. Ezt várják a Jobbiktól is, hogy ígérjen nekik.”