Össztűz alatt

„Az utóbbi hetek eseményei – a Trump-kampány orosz kapcsolatainak vizsgálata, különleges ügyész kinevezése, James Comey FBI-igazgató leváltásának körülményei – azt jelzik, hogy egyre jobban szorul a hurok az elnök körül. Szinte elviselhetetlen a rá nehezedő nyomás, Trump számára a szaúdi 40 fok is üdítően hűvös lehetett a hét végén az otthoni politikai klímához képest. (Erre is van persze amerikai mondás: aki nem bírja a meleget, ne menjen a konyhába. Értsd: maradt volna meg a cégbirodalma élén. Miért ütötte az orrát az arra érdemesebbek, a washingtoni elit dolgába? Most békésen golfozhatna Floridában.)

A vezető amerikai médiaorgánumok állandó Trump-ellenes muníciót kapnak »forrásaiktól«, a minap éppen államtitok kiszivárogtatásáról szólt a fáma. Hogy működik ez? Ha én vagyok az amerikai elnök, és mondok valamit az orosz miniszternek, az másnap megjelenik a Washington Postban, rögtön minősítve is az elhangzottakat? Ennél azért a harpacskószajudári polgármesterhez is lojálisabb a környezete.

Egyesek új Watergate-et kiáltanak. Tény, hogy Richard Nixon 1974-es sarokba szorítása és óhatatlan lemondása új távlatokat nyitott az elnökbuktatásra várók, így a Trump-gyűlölők előtt is. Valójában teljesen mindegy, miről van szó: orosz kapcsolatról, Comey leváltásáról vagy „az államtitokról”. Lehetne éppen arról is szó, hogy Trump túlságosan szereti a kislányokat (kisfiúkat). Meglehet, ettől is egy Washington Post-forrásnyira vagyunk csak.

De egyelőre a Trump-gyűlölők is tudják: nincs bizonyíték a kezükben. – Hol vannak a tények? – fakadt ki Nancy Pelo­si, a Demokrata Párt egyik őslénye, aki pedig legszívesebben egy kanál vízben megfojtaná Trumpot. Amíg nem lesz „bizonyíték” – vagy legalábbis az azt kimondó kongresszusi többség –, hisztéria kell. Fújni egyet minden nap a negatív aurán.”