Túllépték a józan ész határát

„Még mindig nem értem, mi az a társadalmi igény, ami szülte ezt a törvényt.

Szerintem az átláthatóság igénye érthető. A törvények óriási többsége sehol a világon nem úgy születik, hogy az emberek tüntetnek azért, hogy a parlament fogadjon el valamilyen jogszabályt. Az kétségkívül igaz, hogy egy globalizált világban a külföldi támogatások átláthatóságának egyre nagyobb a jelentősége, és a nyilvánosság előírásának aktualitását csak növelte, amit néhány szervezet a józan ész határát és a normális alapjogvédelmi tevékenységet messze túllépve a migráció ügyében az elmúlt 3 évben tett.

Milyen határt léptek át?

És mi növelte a nyilvánosság aktualitását? Ezek pont azok a szervezetek, amelyek eddig is transzparensen működtek, és pontosan azt csinálják, amit korábban: nehéz helyzetben lévő, népszerűtlen csoportok jogainak érvényesülését kérik számon az államon. Az Európába és Magyarországra vezető, a legegyszerűbb illegális határátlépési helyeket megjelölő térképek osztogatásától kezdve a »hogyan lehet visszaélni a menekültstátuszra irányuló kérelemmel« tartalmú kisokosig mindent megtettek azért, hogy a határvédelem lehetőségének kiiktatásával minél többen juthassanak ellenőrzés nélkül Európába. Pontosan tudjuk a számszerű adatokból, hogy akik bejutottak Magyarországra és menekültkénti elismerésüket kérelmezték, azok közül szinte senki nem várta meg hazánkban az eljárás eredményét, amelyre köteles lett volna, hanem ahogyan illegálisan érkeztek hozzánk, úgy is távoztak innen.

(...)

Itt azért kicsit kilóg a lóláb. Állítja, hogy a törvény célja nem a megbélyegzés, és a civilek csak hisztiznek. Azt azonban előre felmérték, hogy a nem bejegyzett egyházak kiakadnának, ha rájuk is vonatkozna, ám őket inkább megkímélnék. Ha az egyik balhét tudatosan elkerülnék, nehéz elhinni, hogy a másik a szándékaik ellen való.

Próbáljuk meg átvágni a gordiuszi csomót. Az átláthatóság a nyilvánosságot jelenti. Ha egy adat nyilvános, akkor az lehetőséget ad az arról való véleményformálásra. Ez azonban nem ok arra, hogy korlátozzuk a nyilvánosságot. A szabad véleménynyilvánítás kereteibe belefér a negatív vélemény – az ön által erőltetett szóhasználattal megbélyegzés – is. Amíg véleménynyilvánítási szabadság van Magyarországon, addig a civil szervezeteket a támogatóik alapján pozitív vagy negatív módon minősíteni is lehet.

Tehát elismeri, hogy a véleménynyilvánítási szabadság lehetőségével élve meg lehet bélyegezni a civileket. Szerintem pontosan ez ellen tiltakoznak az érintett civilek: hogy Gulyás Gergely és képviselőtársai gondolnak róluk valamit, majd hoznak egy törvényt, hogy mindenki azt gondolja róluk, amit ők: ez a megbélyegzés szótári definíciója.

Ez nem a megbélyegzés, hanem a kettős mérce szótári definíciója. Ugyanezek a kormánypárti képviselőcsoportok foglalták alkotmányba, hogy minden közpénz közérdekű adat. Ezért ma nemcsak az állami kiadások tartoznak ebbe a körbe, de még a pártalapítványi támogatások is. Az, hogy magyar egyesületeket – az Ön terminológiáját használva de nem elfogadva – naponta »meg lehet bélyegezni«, kormánypártinak vagy kormány által finanszírozottnak lehet minősíteni, még nem ok arra, hogy változtassunk a közérdekű adatok szabályozásán. Nekik is csak azt tudjuk mondani: ha derogál a nyilvánosság előtt a kormánypárthoz kötődő finanszírozás vádja, attól még nem a nyilvánosságot kell korlátozni, hanem akkor nem kell a támogatást elfogadni. Ugyanez ugyanígy igaz a külföldről támogatott civil szervezetekre is, azokra pedig különösen, akik a magyar közélet alakításában vesznek részt külföldi támogatásokból.”