Dijsselbloemok alkonya?

„Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, aki egyúttal az Eurogroup elnöke is, a minap interjút adott a FAZ-nak és -egyebek mellett- azt állította: a dél-európai országok azért adósodtak el, mert elverték a pénzt piára és nőkre. Antonio Costa, portugál baloldali miniszterelnök rögtön kiakadt, rasszistának nevezte és lemondásra szólította fel Dijsselbloemot. Dijsselbloem már 2015-ben, a görög adósságválság csúcsán egyértelművé tette, mit gondol Európa jövőjéről. Európa urai az ő hangszerelésében vették semmibe a görög népakaratot és kényszerítették a Ciprasz-kabinetet a megszorító politika folytatására.

Dijsselbloem vezetésével hergelték a görögök ellen az európai polgárokat, mondván a görögök lusták, nem dolgoznak, miközben arról jótékonyan hallgattak, hogy a megelőző évek mentőcsomagjainak legalább négyötöde nem a görögökhöz, hanem a német és más európai nagybankokhoz áramlott. A Dijsselbloem-féle kétsebességes Európában a közös valuta a centrumországok előnyére és a többiek kárára nyitja szét a versenyképességi szakadékot, miközben a centrumországok nagybankjai, nagyvállalatai a dél- és kelet-európai munkaerő kizsákmányolásának fokozásával növelik a profitjukat. Pár hete azonban Hollandiában parlamenti választásokat tartottak, s könnyen lehet, Antonio Costa nyitott kapukat dönget.

A holland választásokkal kapcsolatban az európai és a magyar sajtó gyakorlatilag csak a Geert Wilders-féle populista jobboldal esetleges áttöréséről, majd annak elmaradásáról cikkezett. A liberális média megnyugvással fogadta, hogy Mark Rutte kormányfő liberális pártja első helyen végzett, s várhatóan újból kormányt alakíthat. Pedig a márciusi holland voksolás Wilderstől függetlenül is korszakhatárt jelez a holland – és talán nem csak a holland politikában. Más olvasata is van tudniillik a holland folyamatoknak, mint a trumpisták és antitrumpisták olvasata.

(...)

Amikor 2012-ben, az előző választások után a PvdA belépett a Rutte-kabinetbe, maguknak kérték a pénzügyi tárcát, nyilván szigorúan a »baloldali értékek« érvényesítése érdekében. A pénzügyi tárca élére a szocdemek addigi frakcióvezetőjüket, a derék Dijsselbloemot delegálták. Pár hónap múlva Dijsselbloem lett az Eurogroup és az Európai Stabilitási Mechanizmus főnöke. A dél-európaiakkal szembeni rasszizmus csupán betetőzése annak a dicstelen »harmadik« útnak, amit a kaviár-baloldal az elmúlt húsz évben bejárt. A holland választók akaratából most könnyen lehet, hogy Dijsselbloemnak el kell tűnnie az európai politikából. Nem kár érte, ahogyan nem lenne kár elvtelen társaiért sem.”