Forró kása

„Régi igazság, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ahogy főzik. Az Európai Unió vezetői aligha fogják megbüntetni Magyarországot és Lengyelországot, és az Európai Néppárt sem zárja ki a Fideszt, a létező nézetkülönbségek, viták ellenére sem. Több más megfontolás mellett a Brexit miatt sem engedheti meg magának a brüsszeli birodalmi központ, hogy a saját és az unió biztonságát, alapvető érdekeit egyaránt védő, a nemzeti szuverenitásukhoz és kulturális identitásukhoz végsőkig ragaszkodó tagállamok lenyomásával és kiszorításával felgyorsítsa az unió gyengülési és szétesési folyamatát.

Angela Merkel és Wolfgang Schäuble legutóbbi nyilatkozatai is ezt a józan álláspontot tükrözik. A német kancellár például egy hónapja, a római szerződések aláírásának hatvanadik évfordulóján egyértelműen elutasította, hogy a közösség alkalmazza egyetlen érdemi nyomásgyakorlási eszközét, a fejlesztési támogatások csökkentését a menekültek szétosztásáról hozott döntéssel szembeforduló Magyarországgal vagy Lengyelországgal szemben, mert szerinte »a fenyegetés nem helyes«. Az Európai Néppártban meghatározó szerepet játszó német CDU vezető politikusainak véleménye és akarata alighanem többet nyom a latban, mint a luxemburgi Engelé és viszkető tenyerű társaié. Ettől persze még igaza lehet Orbán Viktornak, hogy kemény összecsapás várható ezen a héten az Európai Parlament és a Néppárt ülésén is. De az elmúlt majdnem három évtized tapasztalatai szerint a magyar miniszterelnök habitusa is olyan, mint Arany János Toldijáé: »ha nő veszélye, nő a bátorsága: / Kisegíti magát, sohase féltsétek, / Nem válik belőle farkasoknak étek.«”