Körkörös küzdelem

„A Fidesz–KDNP már megadta a válaszát a Jobbik-jelenségre, lelke rajta: elvette a szélsőjobb ideológiai terepét. Ha kellett, a Szabadság térre állíttatott történelemhamisító, minden jobb érzésű embert sértő emlékművet, vagy bedobta a halálbüntetés gondolatát, ha másra volt szükség, akkor még tovább préselte a cigányságot, lezárva előlük a továbblépés és felemelkedés még létező kiskapuit is, végül új ellenséget talált a feneketlen bendőjű nagytőkésekben, köztük Soros Györgyben, s Brüsszelben és a menekülő tömegekben. (...)

A helyzet faramuci: Vona Gábor csapdába sétált a középre húzással, ahol nem talál magának fogódzót, a demokratikus értelmiség egy része pedig csapdába került, mert megpróbál fogódzót kínálni neki.

Botka László, aki már a legelső megszólalásában kizárta a Jobbikkal való együttműködés lehetséges formáit, azt ismerte föl, hogy a szélsőjobb választóit nem használni kell, ahogy a megegyezést szorgalmazók gondolják, hanem el- és visszahódítani tőlük. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének mozgása ma a demokratikus oldal legizgalmasabb kísérlete, valójában az egyetlen, hiszen körkörös csatában áll: hadat üzent a Jobbiknak, miközben megvív azokkal a »névtelen« MSZP-sekkel, akik a kormánylapoknak adott megszólalásaikkal rendszeresen megüzenik, hogy nincs esély új szavazók megszólítására.”