„De mibe is akar belepiszkálni a kormány?
A kézműves sör nem olcsó. Sőt, sokszor kifejezetten drága, alkalmanként brutálisan túlárazott. A kormány szerint a vendéglősök kiszolgáltatottak, miközben a vendéglősök azt teszik, amit a piac diktál: olyan sört csapolnak, amire a közönségnek igénye, na meg pénze van.
Ha valaki betér a sarki kiskocsmába, hogy legurítson egy 150 forintos világost, annak hiába tolják az orra elé az ilyen-olyan komlózással, meg ritka külföldi malátával főzött, ezer forintos kriglit. És még az is előfordulhat, hogy a 150 forintos jobban fog esni az immár éghajlatváltozásmentes, cudar augusztusi hőségben, mint a 8%-os alkoholtartalmú, vastag kézműves társa.
Amúgy meg, visszatérve a politikai térbe, volt már ennek a kormánynak néhány, a hétköznapi életbe durván belepiszkáló próbálkozása, és mindegyik csúfos kudarcba fulladt.
Hadd döntsük már el mi, polgárok, hogy mivel nem koccintunk.”