„Amit a rendszerváltás első éveitől haláláig megjósolt, papírra vetett, ma itt van köröttünk, kevés kivétellel hajszálpontosan. Csak a nevek változtak (néha még azok sem), minden ugyanaz: a folyamatok, a módszerek, a tendenciák… Legfőképp a következmények. A történelem ismétli önmagát, és Csurka István jól ismerte a történelmet, ahogyan az egy íróemberhez illő. Már az Antall-korszak elején, amikor a szabad demokraták még sikerrel hazudták magukat kemény antikommunistának, ő pontosan látta, hogy az csak máz. Orbitális hazugság. Igazából egy alig burkolt hatalomátmentés zajlik. Vagy ha úgy tetszik: visszarendeződés, nemzetbomlasztó agysorvasztás liberális köntösben. Ha ezt nem vesszük észre – írta, kiáltotta –: végünk, kaméleonoké lesz az ország. Nem véletlen, hogy a túloldal egyvégtében azon igyekezett, minél kisebbnek lássuk őt, a nagy embert.
Az idő őt igazolta.”