Miért jó a házasság?

„A fiatalok ma egyre később és egyre kevesebben kötnek házasságot. A makrotársadalmi folyamatok (a vallásosság háttérbe szorulása, haszonelvű individualista társadalmi értékrend, egyre hosszabb iskoláztatás stb.) mellett mindez nagyrészt annak köszönhető, hogy a fiatalok számára gyakran negatív minta a szülők rossz házassága vagy válása. Emellett hiányosak a kapcsolatteremtési és konfliktuskezelési készségeik, illetve bizonytalanok önmagukban. A házasság ellen szóló, sokat hallott mondatok dacára, mégis mi értelme van az elköteleződésnek?

»Még nem állunk készen rá«

Akik ezt mondják, azok nem a házasságot utasítják el, hanem annak időpontját tolják egyre későbbre. A halogatás háttere az a félelem, hogy esetleg rossz döntést hoznak. Ennek egyik formája, amikor egy pár hosszú, sokéves ismeretség után sem képes továbblépni, nem tudnak elköteleződni, hanem valamilyen külső-belső bizonyosságra várnak. A kapcsolat ilyenkor megreked és gyakran szakítás a vége, hiszen az emberi kapcsolatok dinamikája is a fejlődésre és egyensúlyra törekszik. Nem lehet a végtelenségig fenntartani egy bizonytalan helyzetet, ahol minden megvan, csak a döntés hiányzik.

A halogatásnak egy másik formája lehet az élettársi kapcsolat is, amelynek során két ember »kipróbálja« egymást, ami logikus érvelésnek tűnik. Ám az ilyen elköteleződés nélküli együttélés előbb-utóbb azt jelenti mind a pár, mind a környezet számára, hogy összetartoznak – anélkül, hogy ezt tudatosan eldöntötték volna. Tehát a »próbaidőszak«-ból nagyon könnyen belecsúsznak egy közös, döntés nélküli instabil élettársi viszonyba.

A személyiség erőforrásait és boldogulását kutató pozitív pszichológia – ahogyan II. János Pál pápa is – azt hangsúlyozza: »A házasságkötés nem azt jelenti, hogy a jegyespár  szerelme végérvényesen érett és lezárt folyamat, amelyet pusztán „konzerválnak” az esküvővel, amikor hűséget fogadnak egymásnak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a pár készen áll az elköteleződésre, össze akarják kötni az életüket és vállalják egymást jóban-rosszban, tehát képesek és akarnak tovább fejlődni a kapcsolatban.«

(...)