„A bizalom nem csak a magánéletünkben fontos tényező. A politikát és a közéletet is erősen meghatározó fogalom, amely a kételkedéssel megfelelő egyensúlyban az egészséges demokráciák mozgatórugói. A bizalom azonban könnyen lerombolható és nehezen újjáépíthető. A politika résztvevőinek magatartása és tettei (lásd: korrupció), valamint a társadalmi és gazdasági válságok hatással vannak a bizalom szintjére mind horizontálisan, mind vertikálisan. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő bizalmatlanság következményeként a társadalom töredezetté és a hatalomtól függővé, míg a politikai intézmények fenyegetővé válhatnak. A gyanakvás és bizalmatlanság erős táptalaja tehát az összeesküvés-elméleteknek, ugyanakkor az elméletek maguk is növelik a bizalmatlanságot. (...)
Az átlagos összeesküvés-elmélet rajongó tehát egy politikai értelemben jól informált, de annak intézményeiben nem bízó személy, aki hajlamos ideológiai alapon támogatni az ilyen típusú megközelítéseket. A pszichológia tudománya jelenleg úgy tartja, a konteókban való hit az emberek rend, biztonság és kontroll iránti episztemikus igényeit elégíti ki, egyszóval: a szorongásukat csökkenthetik vele. Ez egyfelől paradox, hiszen elfogadásuk örökös nyugtalanságot eredményezhet, másfelől azonban a kiszámíthatatlan tragédiák és katasztrófák világában így fenntarthatunk egy képet az ellenségről, ami már ismerős és állandó, s ezzel visszanyerhetjük a kontroll-érzetünk, és könnyebben nézhetünk szembe a fenyegetéssel.