Az apa már akkor is kezdjen mesélni a gyereknek, amikor az még biztosan semmit nem ért belőle, de azt érti, hogy neki szól, hogy apától jön, hogy megnyugtató, és ezek boldog, kiegyensúlyozott, megnyugtató pillanatok. Vállaljon az apa is szerepet, feladatot a gyerek körül akkor is, amikor valami újat kell csinálni, például először kell elmenni az óvodába, az orvoshoz, edzésre, bevásárolni, stb.
Az anyák sokszor kímélni akarják a férjüket, és sok mindent megcsinálnak maguk, mert a férj sokat dolgozik, ők meg amúgy is otthon vannak, de ezzel kizárhatják őket a gyerekkel való kapcsolat elmélyítéséből. Természetesen előfordulhat, hogy apa tényleg sokat dolgozik időszakonként, és így eltávolodnak egymástól a gyerekekkel, már nem kell a mesélés, az öltöztetés, stb. Ilyenkor ezt természetes állapotnak kell tekinteni és határozottan, elszántan kell nekilátni a kapcsolat „javításának”. Nem szabad feladni, hogy akkor én nem mesélek már többet, majd anya mesél, hanem kis lépésekkel vissza kell szerezni a gyerekeink bizalmát, kötődését. Például: először én is mesélek, aztán anya is mesél; majd először anya mesél, és utána én mesélem az elalvás előtti mesét, és szép lassan el lehet (újra) jutni oda, hogy én mesélek, anya majd holnap, máskor, stb.