Nem érzem kihívásnak a Momentumot

„Párton belül sem tudja mindenki eldönteni, hogy ön komolyan gondolja-e a jelöltséget, vagy a három feltétele – a közös lista, közös jelölt, új politika – csak arra jó, hogy legyen min megsértődni és visszajönni Szegedre, ha ezek nem teljesülnek.

Ez a kérdés nem vethető fel komolyan, annál komolyabban nem lehet csinálni, mint ahogy beleálltam az elmúlt hetekben. A három feltételem nem személyes, az igazságtalan és utálatos választási rendszerben csak akkor van reális esély a győzelemre, ha országosan és mind a 106 választókerületben egy demokratikus jelölt áll a Fidesszel szemben. A koordinált indulás és a külön lista azt üzenné a választónak, hogy ezek még összefogni sem képesek, hát hogy bízzam rájuk az ország kormányzását?! A politikai kiindulópontot mindenkinek tudomásul kell vennie. Miután a demokratikus pártok támogatottsága összeadva is alig több, mint a Fideszének a fele, elmondható, hogy a pártok hétéves stratégiája kudarcot vallott.

Nem lehet, hogy magukkal a pártokkal van baj, a hitelességükkel? Lehet azt mondani, hogy Gyurcsány Ferenc a probléma, de kétszer kaptak ki kétharmaddal.

Egy tömbben tekintenek ránk a választók. Az elmúlt években ezen az oldalon nem volt politikai innováció. Szombati beszédemben nagyon komoly cezúrát húztam, új baloldali politikát folytatok. Orbán nem tombolán nyerte a kétharmadot, a választók jelentős része elfordult tőlünk, mert csalódott a korábbi kormányzásban. Leginkább azok a választók – munkavállalók, nyugdíjasok, alacsony jövedelműek –, akiket egy szociáldemokrata pártnak képviselnie kellene. Az egységes, demokratikus alternatívánál sokkal fontosabb, hogy egy új politika is összeálljon. (...)

A Momentum mennyire kavarhatja föl a helyzetet? Az új politikáról ők is eszükbe juthatnak a választóknak.

Volt egy sikeres projektjük, amit én is támogattam. A siker most az övék. Hadd élvezzék. Időt kell adni nekik, nem rájuk rontani, ahogy a kispártok vezetői első rémületükben teszik. Ki fog majd derülni, hogy milyen irányba politizálnak. Viszont egy politikustól nehezen tudom értelmezni, amit a Momentum vezetője mondott egy interjúban, hogy 2018-ban még nincs kormányváltás, 2022-re készülnek.

Mondja ezt más is, csak nem névvel, hanem háttérben, egész magasrangú politikusok is.

Ezzel nem tudok mit kezdeni. Próbáljunk már a választó agyával gondolkodni. Egy ilyen mondat önbeteljesítő jóslatként erősíti a meggyőződést, hogy itt semmi tétje 18-nak. Én 2018-ban akarok sikert elérni! Természetesen szimpátiával figyelem a Momentumot, de nem igazából érzem kihívásnak. Persze értem a kis pártoknál az izgatottságot és a pánikot. Vajon ki kapja a Fekete Pétert?  Egész biztos, hogy a többi liberális párt vezetője árgus szemmel, aggódva fogja figyelni a következő hónapok közvélemény-kutatásait, hogy vajon melyiküktől veszi el a legtöbb szavazót a Momentum, illetve az új határozott programjával az MSZP.”