„Sok mindent lehet gondolni Guy Verhofstadt-ról, lehet szeretni, lehet utálni, lehet támogatni a föderális Európáról vallott gondolatait, és lehet élesen ellenezni. De markáns, karakteres figurája az európai politikának.
Amit az elmúlt 10 napban előadott, az azonban végtelenül kiábrándító, és nagyjából egy politikai öngyilkossággal ér fel. Először a politikai józanságát vonta kétségbe az a bohózat, amit az olasz Ötcsillagos Mozgalommal folytatott frakcióegyesítési tárgyalások, majd azok saját frakciója általi megfúrása kapcsán előadott. Most pedig ez a megállapodás a liberálisok és az Európai Néppárt között az Európai Parlament elnökének megválasztása során, ahol az ALDE-nek juttatott néhány parlamenti pozícióért cserébe mindent sutba dobva beállt frakciójával a korrupt, jobboldali populista, Berlusconi-klón Antonio Tajani mögé, ez a minimális szimpátiát is kiöli az emberből. Még a saját frakcióját sem biztos, hogy meg tudja győzni, hogy ez nem egyszerű politikai végkiárusítás.”