Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az elmúlt napokban újra fellángolt, vagy legalábbis megpróbálják föllángoltatni az összefogás-diskurzust.
„Azok, akik folyton-folyvást érvelnek ilyen vagy olyan összefogás mellett a 2018-as választások kapcsán, arra nem hivatkoznak, hogy a számok szerint az ötletük mennyi szavazót hozhat minimum és maximum, és ezzel körülbelül mennyi egyéni körzet hozható.
Pedig erről érdemes lenne vitatkozni, ugyanis enélkül, ami most megy, csupán ködszurkálás, hasbeszélés. Méghozzá olyan ködszurkálás és hasbeszélés, ami csak és kizárólag a Fidesznek kedvez.
Mert ameddig nem ütköznek tények, számok, nem összemérhetőek az álláspontok, ez csupán egymás melletti kiabálás, ami nem vezet sehova. Vagyis egy irányba vezet: a Fidesz kommunikációjának könnyű rámutatnia az egymással veszekedő ellenzéki pártokra.
És pontosan ebbe tolja most bele a Fidesz-kommunikáció a Jobbikot, Medgyessy Péter és Heller Ágnes asszisztálásával. Azzal, hogy bár a párt kimondta, nem lesz összefogás a balos pártokkal, a hozzájuk köthető értelmiségiek úgy tartják fent ezt a témát, hogy nincs semmi értelme.
Tehát a »mi lenne ha, szerintem, én azt akarom, nincs más választás« jellegű mondatok helyett, jönnie kellene annak, hogy »a számok azt mutatják, a kutatások szerint, az ennyi szavazót hozna, ennyi egyéni választókerületben nyílna meg az esély a győzelemre.«”