Szegények fosztogatói

„Egyre többen fejezik be az általános iskolát, két gilvánfai lakosnak pedig már érettségije is van. A faluból elszármazott, Hollandiában dolgozó Orsós György esztergályos híre pedig már bejárta az Ormánságot. Mindeközben a lehetetlent nem ismerő pedagógusok felnőttképzést is indítottak a Tanoda falai között, huszonkét roma asszony próbálja befejezni gyerekfejjel abbahagyott elemi iskolai tanulmányait. Gilvánfán még a közmunkaprogram is jól működik. A vályogvető mintaprogramban a falu végén már tizenkét csinos kis házat építettek fel a közmunkások – saját maguknak.

Ezt, az emberi élet lehetőségével kecsegtető halvány reménysugarat oltotta ki egyetlen pillanat alatt a miniszté­­riumtól kapott levél, amelyben örömmel értesítették a Tanoda működtetőit, hogy a jövőben ne számítsanak az állam támogatására. Mert bár uniós pénzekből korábban soha nem látott összeget, ötmilliárd forintot különített el a kormány tanodák fenntartására és fejlesztésére, ebből azonban gyakorlatilag egyetlen, évek óta jól működő ilyen intézmény sem kapott. A hatalmas támogatási összeg kedvezményezettjeinek döntő többsége most alakult, semmiféle szakmai tapasztalattal nem rendelkező, hatalomközeli alapítvány és egyházi intézmény lett. A mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására szánt uniós pénzeket ugyanúgy osztották el, mint a trafikokat. Sok-sok éve sikeresen működő intézmények nem kaptak támogatást, újonnan alakult, haveri vállalkozások viszont egész tanodahálózatot alakíthatnak az uniós pénzből.”