„Én tényleg próbálom a maga helyén kezelni a mulatóst, a Zámbó Krisztiánt, a Jollyt, a Jó Laci Betyárt, a Fásy Ádámot meg a Zsülikét. Az év tetemes részében ennek megfelelően nagy ívben leszarom, hogy a fentiek milyen szorgalmasan haknizzák végig a vidék Magyarországát, milyen alávaló szintre rugdossák a hazai szórakoztatást, milyen meggyőzőerővel dicsőítik az alkoholizmust, és milyen kifogyhatatlan leleménnyel inflállják a disznóól mocskába a szerelmet, az intimitást vagy bármilyen más emberi kapcsolatot. Leszarom a kulturális bűncselekmények végeláthatatlan sorát, mert úgy gondolom, hogy ha valaki alkohollal, heroinnal vagy mulatóssal akarja tönkretenni az életét, ahhoz igenis joga van. Ezzel pedig nincs dolgom – senkit sem lehet az akarata ellenére megváltani.
Azt is leszarom, ahogy ez a Kis Grófo, aki meglepően hasonlít Kim Dzsongunra, a falusi esküvők és a nyomasztó kultúrházas fellépések mellett a nagyobb fesztiválokon is egyre inkább polgárjogot nyer: lassan a mainstream pop is befogadja. Még így is azt gondolom, hogy ez legyen a fesztiválozó fiatalok leghitványabb szórakozása, hisz még mindig egy fokkal kulturáltabb Kis Grófora veretni, mint hajléktalanokat benzinnel leönteni, és meggyújtani – a Viva TV által tömegpusztító fegyverként használt magyar popzene pedig úgysem lehetett volna már szarabb, logikus lépés volt a mulatóssal kötött törvénytelen házassága.
Az elmúlt hetekben sem akartam a Blikk és a Bors olvasóinak haragját magamra vonni azzal, hogy rámutattam, milyen alávalóan szexista és cinikus is az »Egy jó asszony mindent megbocsájt« című sláger, ahogy az sem hiányzott, hogy a proli csürhe olyan makulátlan származású és pengeélesre fent önérzetű vezetőt kapjon, mint az ifjú herceg, Zámbó Krisztián. Még azt sem értettem világosan, hogy ez vajon egy ennyire sötét és kultúra nélküli közeg, vagy mindezeken túl még súlyosan nőgyűlölő is. Aztán megkaptam a választ – egy darabka középkort, amint az Kis Grófo szájából kibukfencezik:
»Nálunk abszolút nem szokás, hogy a férfi házimunkát végezzen, a nő pedig nem dolgozhat. Hála istennek nem azon a szinten állunk, hogy kelljen. De olyanról sem lehet szó, hogy az asszony nélkülünk elmenjen mondjuk mulatni. Ha bármilyen vendégünk van, nem ülhet az asztalunkhoz. Neki az a dolga, hogy kiszolgáljon minket. [...] De ha van női társaság, akkor átülhetnek egy másik asztalhoz. Ha nincs, akkor bemegy a konyhába, és elkezd mosogatni. Én azzal értek egyet, hogy az asszonynak nem kell hallgatnia, miről folyik a szó a férfiak között.«