Népszavazás: tanács a tanácstalanoknak

„Mi alapján ítélünk tehát? Mi a fontosabb? A szándék, az eszköz, az eredmény? Akik például kormányfőként elfogadhatatlannak tartották Gyurcsány Ferencet, miért tették? Mert rosszat akart (szándék)? Vagy azért, mert „hazudott” (eszköz)? Vagy azért, mert nem tudta megvalósítani a politikáját (eredmény)? S akik támogatják Orbán politikáját, miért teszik? Mert jót akar (szándék)? Mert ügyesen szerzi meg a támogatást a politikájához (eszköz)? Mert helyes következménye lesz a politikájának (eredmény)?

Az eddigiekből már kiderülhetett, hogy én ezekről mit gondolok:

A szándékairól csak feltételezéseim lehetnek.

A módszereit gyakran helytelennek tartom. 

Az eredményeit elismerem. 

A népszavazás kapcsán pedig annak megfelelően döntök, hogy azt – tehát magát a népszavazást - a hatalmi politikája egyszerű eszközének tekintem-e inkább, amire döntően belpolitikai-hatalomtechnikai okokból volt szüksége, vagy elfogadom azt az érvet, hogy a népszavazás – elsősorban szimbolikus és nem közjogi értelemben - segíthet a már elért eredmények megerősítésében, azaz abban, hogy Európa reálisabban, a józan észnek és az emberek elvárásainak megfelelően gondolkodjon a menekültkérdésről. Ez sem olyan egyszerű, mert mindkettő mellett szólnak méltányolható érvek, de október másodikáig meg fogom válaszolni magamnak. S ezt tanácsolom mindazoknak is, akik ma még tanácstalanok.”