„A hatodik évad pilotjának legnagyobb problémája – és előre is elnézést kérek a profán hasonlatért, de mégis csak egy horrorról beszélünk – hogy olyan, mint a visszanyelt hányás.
Jönne fel a borzalom, ott az öklendezés is, de a forgatókönyv és a rendező visszanyeli. Hiába vinnyog a medvedisznóember a sötétben, dobál kukákat, nem borzaszt el. Hiába hullik fogeső (ami szerintem nagyon kreatív ötlet volt) az égből, nem borzaszt el. Hiába aggatják tele a lakást a valószínűleg szektások szalmababákkal, egyszerűen jobban kiráz a hideg attól, amikor sötétben ülök a számítógép előtt és a szemem sarkában elmozdulni látszik valami a szomszédos, szintén sötét szobában, úgy hogy tudom, teljesen egyedül vagyok.
Na, ez az a hangulat, amit visszanyelnek a pilotban (igaz, már ezt csinálják a harmadik évad óta). Ez egyébként teljesen érthető, hiszen ömlesztve tolták elénk, milyen torzságokra számíthatunk ebben az évadban és a sztori kibontása, a karakterek bemutatása miatt nem jutott egyszerűen elég tér arra, hogy valami rémisztővel szolgáljanak. Inkább kaptunk egy enumerációt, seregszemlét, és ezzel biztos arra számítottak, hogy a dolgok puszta megjelenése izgalmat és félelmet szül, de szerintem ez már ma kevés. Kell az atmoszféra, amit nem lehet csupán dömpinggel előállítani.”