Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Akárhogy is, a kormány bizonyosan nem arra készül, hogy október 3-án feltegye a polcra a kvótakampány által felkorbácsolt indulatokat.
„A valaha volt legnagyobb választói szövetséget cementezheti össze október 2-án Orbán Viktor. A 2008 márciusában megtartott legutóbbi népszavazáson hárommillió-háromszázezren szavazták le a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a felsőoktatási tandíjat. Akkor a vasárnapot nem egy szimpla hétfő követte, hanem a kormánykoalíció szétesése és a reformprogramok leállítása.
Bő két hét múlva megint annyian vagy akár még többen állhatnak Orbán mögé az újabb népszavazáson, mint nyolc évvel ezelőtt. Ettől még persze nem lesz ennyi követője a kormányfőnek. A radikális befogadásellenesség csúcsra járatásával azonban a kormányfő milliókat vonzott ismét a hatókörébe azok közül is, akik amúgy kevéssé szimpatizálnak a ténykedésével. Ezzel Orbán hatalmas csapást mér az amúgy is száz bajtól sújtott demokrata ellenzékre, amely kínlódva próbálja most legalább a távolmaradásra rávenni híveit. A minap Csurka Istvánt idéző miniszterelnök mellett a Jobbiknak sem jut tér az előretörésre, ami önmagában jó hír is lehetne, ha nem az lenne az ára, hogy a szélsőségesség beeszi magát a kormánypolitikába.
Arra sincs garancia, hogy az ellenzék visszakapja az Orbán által kölcsönvett szavazókat október 3-án. Az egész népszavazási kampány arról szól, hogy a kormány a saját problémaértelmezését kényszeríti rá minden politikai szereplőre. Ennek nincs határideje. Rendelkezésére áll a beszántott média, temérdek pénz, valamint az arról szerzett mélyreható tudás, hogy mire rezonálnak a magyar állampolgárok.”