Kívülállók / Misfits (2009-2013)

„Mivel angol sorozatról van szó, így átlagban 6-8 részes szezonokat szállítottak. Az évadokban általában van egy-egy átívelő szál, de bőven volt hely a random epizódoknak, és ebben rejlik leginkább a sorozat titka. Még a legelején említettem a jó ötleteket, és valóban, ahogy most átgondoltam a kedvenc részeim listáját, hát jó hosszan sorolhatnám őket. Voltak persze kihagyott ziccer epizódok is, de azok is simán megütik a »jó« szintjét. Főleg azért, mert sosem a szuperképességek voltak az elsők, hanem az, hogy milyen hatással van az az egyénre, a környezetére, hogy próbálja jobbá tenni vele az életét, mik lehetnek a következmények. A Misfitset tényleg a karakterek viszik el a hátukon, nem pedig az, hogy milyen képességük, vagy kütyüjük van. Szóval kicsit másról szól, mint a mostani szuperhős blockbusterek többsége.

A készítők emellett a műfajokkal is bátran eljátszadoztak, a komédiától kezdve a horrorig, és néha komolyabb témákat is boncolgattak kicsit a saját, kissé őrült módjukon persze.

A költségvetés tényleg kicsi volt, így a szemet ritkábban kápráztatták el, sokat használtak egy-egy díszletet, és alapvetően a hétköznapi szürkeség a jellemző, valamint a legelső képességek is könnyen bemutathatóak voltak, cserébe viszont a soundtracket pörgős, fiatalos zenékből tették össze. (Mondjuk nem is vártam mást, a sorozatot az az E4 szállította, mint ami a Skinst is, mára pedig már nyilvánvaló számomra, hogy angol sorozat = jó OST.) Plusz ennek a sorozatnak van az egyik legjobb főcíme, abszolút belövi a sorozat hangulatát.”