A menedékjog nem csemegepult

„A világ instabil, fejlődő – politikailag inkorrekt kifejezésével élve: fejletlen – régióiból mozognak nagy, és fognak mozogni még nagyobb embertömegek a világ stabil régiói, Észak-Amerika, Ausztrália és Európa irányába. Csakhogy míg előbbiek roppant szigorú menekültpolitikát és csemegézésre alapuló bevándorláspolitikát folytatnak, az uniós vezetők az All are welcome! utópiájának talaján állnak.

Míg Ausztrália például effektíve kiszervezte a menedékkérelmezők kezelését és szűrését Nauruba és Pápua Új-Guinea egyes szigeteire, az Egyesült Államok pedig irányítva és szűrve fogad csak be bevándorlókat, addig az unió a menedékjogot továbbra is egy univerzális alapvető emberi jogként fogja fel. Ez a gyakorlatban annyit jelent: bárki, aki azt állítja magáról, hogy üldözik és élete veszélyben van, annak joga van megválasztani, mikor és hova akar menni, hogy ott a tagállami állampolgárokéhoz mérhető körülmények között élhessen. Pedig a menedékjog nem egy globális szociális ellátáshoz való jog.

A menedékjog arról szól, hogy az, akit nem köztörvényes bűncselekmények, hanem politikai, vallási, világnézeti stb. okokból üldöznek, vagy élete veszélyben van származási országában, az ideiglenes nemzetközi védelemben részesüljön – és most figyeljünk! – ott, ahol vándorlása során legelőször élete már biztonságban van. Ez az úgynevezett első menedék országának elve. Természetesen ez a menedékjog ott is addig jár, míg az üldözésre okot adó körülmények az illető származási országában meg nem szűntek – mert akkor menekültstátusuk elenyészik.

A genfi egyezménynek ez volt az eredeti értelme és tartalma, amelyet azóta az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága az emberi jogi fundamentalista szervezetekkel karöltve alaposan khm… kiterjesztően próbál értelmezni.”