„A bökkenő csak az, hogy miközben az ügyfeleinek nevezett sofőrjeit jövedelemadó befizetésére tanácsolja, az Uber sehol hajlandó helyben adózni a fogadó országban folytatott tevékenységéből származó bevétele után. Már a társaság ama propagandisztikus retorikája is megtévesztő – és valótlan –, miszerint az Uber »csak« egy közösségi közlekedési applikáció, utasmegosztó, nem pedig taxitársaság.
Az igazság az, hogy a fuvarmegosztó semmiben sem különbözik azoktól a kalóztaxiktól, amelyek hatósági engedély nélkül teremt tisztességtelen versenyhelyzetet azokkal a bérfuvarozókkal szemben, akik bevételük jelentős részét a jóváhagyásokra, a szokásosnál borsosabb árú biztosításra, egyéb kötelező kiadásokra fordítják.
Az Uber nagyon könnyen elkerülheti tehát a büntetéseket és a hatásági eljárásokat, ha aláveti magát a célországa jogszabályainak. Ez esetben még a vélelmezett sérelmek miatt kezdeményezett bírósági perekre sem kellene költenie.”