Meg kell szüntetni a széthúzást!

Nyitókép és fotók: Mandiner / Földházi Árpád

Mi győzte meg, hogy elvállalja a szövetség elnöki posztját?
Évtizedek óta érlelődött bennem az elhatározás, most állt össze minden mozaikdarab, jó időben, jó helyen. A gratulációk nagy része is úgy hangzott, hogy „na végre!”. 2013-ban azért hagytam ott a tiszteletbeli elnöki mandátumot, mert nem tudtam elfogadni az akkori vezetési struktúrát, aztán jó pár évig távol tartottam magam a szövetségtől. Közben is voltak megkeresések, de elsősorban nemzetközi tevékenységet végeztem. Később, az Erdei-éra alatt is segítettem volna, de végül nem lett együttműködés; nem maradt más, külső szemlélőként rendkívüli módon sajnáltam a történteket. Ezt követte a konszolidáció időszaka, számomra pedig a nemzetközi feladat Lausanne-ban a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség főtitkáraként. Hatalmas kihívás volt, igyekeztünk az olimpián tartani az ökölvívást, ám egy idő után elmérgesedett a viszony a felek között, és félbemaradt a projekt, én pedig hazaköltöztem. Ismét sokasodtak a megkeresések, és úgy éreztem, most eljött az idő. Eljutottunk oda, hogy szinte kivétel nélkül elfogadták, sőt javasolták a személyemet, így óriási támogatással kerültem az elnöki székbe. Bízom benne, hogy képes leszek egységet teremteni a sportágban. Meg kell szüntetni a széthúzást. Rendbe kell tennünk a hazai ökölvívást szakmailag, gazdaságilag és morálisan is, hogy családiasabb, szerethető közegben sportolhassanak a fiatalok.