A négy pont leple alatt

„Éppen itt húzódik azonban az Orbán-javaslat súlyos belső ellentmondása. A nemzeti szuverenitás önjelölt európai bajnoka közös hadseregről beszél, holott a fegyveres erők kontrolljánál mélyebben a szuverenitásba vágó kérdést elképzelni is nehéz. Az európai hadseregre vonatkozó korábbi javaslatokat a magyar kormánypárt talán ezért sem részesítette meleg fogadtatásban. Meg másért sem. Másfél éve Jean-Claude Juncker vetette fel a közös hadsereg gondolatát az agresszív orosz külpolitikára adott válaszként. Az orosz befolyás visszaszorítását illetően azonban a magyar kormány híján van az aktivitásnak. Tavaly novemberben is felvetődött a közös hadsereg ötlete, akkor már a menekültválsággal kapcsolatban, éspedig az MSZP elnöke részéről, egy lehetséges európai megoldási terv részeként. A Fidesz nevében Kósa Lajos azzal tromfolt, hogy közös európai hadsereg létezik már: NATO-nak nevezik. (...)

Az ilyen magyarázat sajnálatos nélkülözése gyanakvásra ad okot Orbán többi pontját illetően is. A szigorú tagállami költségvetési előírások meg a közös kohéziós és agrárpolitika melletti kiállás az egyik oldalon, a szociális és a migrációs ügyek nemzetállami hatáskörben tartása a másik oldalon, valamint az Európai Bizottság (és az uniós parlament) háttérbe szorítása együttesen azt a képet festi elénk, hogy Orbán valójában ezt üzeni Brüsszelnek: formálisan betartom a szabályokat, távol tartom a menekülteket, cserébe ti nem szóltok bele abba, mindezt hogyan teszem, és abba se, milyen politikai és társadalmi rendszert építek. Ha pedig marad függőben lévő kérdés, arról a tanácsban majd mi, vezetők, megalkuszunk.

Az unió újragondolására tett javaslat taktikai húzása mögött tehát kibontakoznak a valódi stratégia körvonalai. A gyenge európai közösség Orbán erejének garanciája.”