A tépelődő Vona Gábor

„Kétségtelen, hogy a nagy hömpölygésben – úton A-tól Z felé – a Fidesz magára hagyta a mérsékeltjeit, kidobni látszik eszméi zömét, félretolta azokat, akik a tartalmat komolyan vették. Kétségtelen, hogy van egy erősödő igény arra, hogy történjék valami – aminek erkölcsi és intellektuális alapja is van. Mutasson fel valaki ilyet, képviselje, pátyolgassa, formálgassa. Igen, az emberek nem kis részének szükségük van közösségekre, és szeretnének hinni valamiben, mert máshogyan élni nehéz. Ám hogy ez az igény a Jobbikban ismerje fel a perspektívát, az szinte teljesen elképzelhetetlennek tűnik most. Persze a rendszerváltás MDF-es értelmisége sem gondolta a 90-es évek elején, hogy nem sokkal később Orbán Viktor lesz az ikon, és ő ül majd Antall József helyén, úgyhogy bármi megtörténhet. Orbán Viktor azonban akkor eldobott mindent, ami azelőtt volt. Egy lapra tette fel a téteket – és ebben rengeteg volt a kockázat. A Fidesz 1994-ben ki is zuhanhatott volna a parlamentből – 7,7 százalékot értek el –, és akivel ez megtörténik, többé nem jut vissza. Parlamenti jelenlét nélkül mi maradt volna a pártból?

Vona Gábornak ezzel szemben szinte semmije sincs, hogy végrehajtsa a fordulatot. A múltat eldobni nem tudja, csalódó rajongói helyébe nem állnak újak. A túloldalra átjutni nem bír, ott terpeszkedik az útjában a monstrum, és csupa kétely veszi körül különben is. Egyedül megkerülhetné, övéivel aligha. Rengeteg erő, fantázia, finesz, kockázatvállalás és muníció kellene ehhez, meg csapat, amely vele tart. De nincsenek kvalitásos és meggyőződéses emberei, társai és szövetségesei, folyton magyarázkodnia kell.

Gyanakvóan nézik azok, akik eddig hittek benne.

Tartózkodóan figyelik, akiknek most szeretné elnyerni a bizalmát.

Így csak egyvalamiben bízhat. Abban, hogy a Fidesz tragikusan rosszul méri fel a világot és benne az aktuális folyamatokat. Amiből adódóan Orbán Viktor esetleg végzetesen elront valamit, elbukik, és – ha ló nincs, a szamár is jó – a Jobbik ölébe hullanak a csalódott, dühös, tehetetlen magyarok. Létezhet ilyen forgatókönyv? Egyrészt: majd ha augusztusban hó esik. Másrészt: ha mégis, akkor összeomlást, káoszt, zűrzavart hoz. Kiszámíthatatlanságot. Bekövetkezhet, de inkább ne siettessük.

Úgyhogy marad a melankólia és a tépelődés. Még jó, hogy a filozófia szép dolog.”