Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Bayer egy olyan mélységesen aljas mondattal búcsúzik „munkásságától”, amitől tényleg csak hányni lehet.
„Hosszú interjúban mentegetőzik a keresztes lovag. Néhány odaköpött »dehogy adom vissza« után Bayer Zsolt rászánta magát, hogy hosszabban is kifejtse… Nos, a Mandineren megjelent kitárulkozás mindenekelőtt hosszú, nagyon-nagyon hosszú. A lényege azonban röviden összefoglalható: Bayer alapvetően gyáva alak. Kijelenti ugyanis, hogy vége a kurvaanyázásnak, dühöngésnek, nem ír több politikai publicisztikát, mert »Márai és Kosztolányi szelleme (…) valóban itt lebeg, itt van ez a lovagkereszt is – úgyhogy ezzel most már szakítani kell«.
Bayer természetesen most is csak öblöget Márai és Kosztolányi nevével, a szellemük, ah, az a marha nagy szellemük pedig soha semmiben nem zavarta őt eddig sem. A pillanatnyi elkushadási tervek mögött egy egészen másik szellemalak áll: »egy e helyt meg nem nevezendő barátom, akinek fölöttébb adok a véleményére (…) azt írta: Ugye tudod, hogy nem a trágárságodért kaptad. A lovagkereszt pedig kötelez.«”