A baloldal érdektelensége

„Ne legyenek illúzióink: előválasztási folyamat nélkül baloldali miniszterelnök-jelöltet is pontosan így választanak. Zárt ajtók mögött, párton belüli – illetve pártok közötti – alkuk eredményeképpen. Ha valaki úgy tud miniszterelnök-jelölt lenni, hogy ehhez egyik vagy másik ellenzéki párt pár száz küldöttjét, esetleg pár tucat vezetőjét kell csak megnyernie, így is fog eljárni. Nem a baloldal egészét mozgósító, a választókat bevonó folyamat lesz a kormányfőjelölt-állítás, hanem egy kívülről nehezen átlátható, a választók számára nehezen azonosítható szempontok alapján hozott döntés.

Pedig lehetne másképp is. Az MSZP tisztújítása az MSZP belügye – ám ettől még érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mennyire másképp nézhetett volna ki ugyanez a folyamat, ha egy nyílt előválasztás keretei között zajlik. A baloldali választók többségét érdekelte volna egy négyes elnökjelölti vita. Az elnökjelöltek egészen mást gondoltak baloldaliságról, liberalizmushoz való viszonyról, szövetségi politikáról – vitájuk kapcsán a baloldal egésze elkezdhetett volna e kérdésekről beszélni. Talán ennél is izgalmasabb lett volna, ha Botka László és Hiller István, a választmányi elnöki tisztség jelöltjei, a nyilvánosság előtt mutatják be és védik meg programjukat. Mindez nemcsak a résztvevők személye, de a baloldal programja szempontjából is innovációt jelentett volna. Jó ötlet volt-e a kerítés? A városvezetői vagy a miniszteri-pártelnöki pozíció a jobb előkészítése a választmányi elnökségnek? Milyen legyen a baloldal viszonya a Fideszhez? Ezek a kérdések mind előkerültek volna. Nem beszélve arról, hogy egy előválasztási folyamat pesszimista becslések szerint is tízezreket vonna be a döntési folyamatban, növelve a választott vezetők legitimációját.”