„A jelenlegi alkotmányos rendszerben – és hasonló a helyzet a legtöbb, rendezett körülmények között létező polgári államban; és Magyarországon pillanatnyilag nincs se polgárháború, se pestisjárvány – szigorúan megkülönböztetik a hivatalosat a nem hivatalostól. (...)
Amikor a rezsim 2. sz. vezetője, Lázár János miniszter a kormány nevében tart hivatalos sajtóértekezletet, akkor neki nincs és nem is lehet magánvéleménye – akkor se, ha azt a nyilvánvalóan hamis állítást teszi, hogy van neki ilyen: a nyilvánosság elől elzárt baráti beszélgetésben hangot adhat magánvéleményének, amely eltér a kormány álláspontjától, de amikor ebben a helyzetben nyilatkozik, akkor a véleménye automatikusan a kormány hivatalos véleménye.
Tehát ami történt a minap, ezt jelenti: a magyar kormány arra törekszik, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból.
Ezt, és nem mást.
Még élesebb a helyzet Kovács államtitkárnak, a kormányszóvivőnek az esetében. A kormányszóvivő hivatalosan is, szimbolikusan is a hivatalos kormányálláspont megtestesítője, a kormány hangja, a kormány szava. Ő az, aki még csak nem is célozhat a magánvéleményére. Eddig nem is volt látható-hallható magánvéleménye, és a saját politikai álláspontjáról senkinek nincs és nem is lehet fogalma. (Azt tudjuk, hogy értelmes, cinikus fráter, de ez nem világnézeti kérdés.) Amikor a kormányszóvivő a főminiszterrel közel egy időben közli, hogy ő is helyeselné Magyarország kilépését az Európai Unióból, akkor hiába teszi hozzá, hogy ez a magánvéleménye. A hivatalos minőségében nyilatkozó kormányszóvivőnek nincs – és nem is lehet – magánvéleménye.
Ez is azt jelenti: a magyar kormány arra törekszik, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból.”