„Az alternatív fogyasztáson nyugvó aktivizmus azonban elérte korlátait - bár a Városligetért való küzdelem ennél jóval több. A tegnapi tüntetésen lehet kevesebben lesznek, mint ahányan elmennek majd valamelyik piknikre a lezárt Szabadság-hídon. Széles körben elterjedt a városi biciklizés, visszafoglalták a budapestiek a közterületek egy részét és láthatóan átalakultak a fővárosi fogyasztási minták, azonban ez mégsem segít az olyan nagyon is városi, alternatív ügyeknek, mint a Liget megmentése. Az előbbi életmód-politika ugyanis végső soron depolitizál és demobilizál, azon keresztül, hogy esztétizálja az aktivizmust.
Nem elsősorban célokat fogalmaz meg, hanem formákat. A formákat azonban könnyen meg lehet fosztani politikai élüktől. Miért lenne fontos tüntetni a Ligetben, ha egy státuszvadász ugyanúgy meg tudja mutatni magát, pózolhat egy függőágyban a Szabadság hídon is? A közösségi média által is támogatott önreprezentáció és a mozgás szabadsága elegendő, hogy nyertes legyen az egyén az »elismerésért folyó harcban« (Axel Honneth).