Magyar hozzájárulás a NATO erőfeszítéseihez

2016. július 08. 12:13

A „készenléti NATO” szinte folyamatos gyakorlatozásaiból is aktívan kivette a részét a Magyar Honvédség.

2016. július 08. 12:13
Külügyi és Külgazdasági Intézet
Külügyi és Külgazdasági Intézet

„Magyarország a walesi NATO-csúcs után az ott született közös döntések teljesítéséből kivette a részét. A védelmi költségvetés emelésére – amely egyébként 2010 óta az egyik legalacsonyabb volt a NATO-tagállamok között – Budapest már korábban ígéretet tett, és hazánk 2014 decemberében Kelet-Közép-Európából az elsők között küldött egy századnyi lövészt a Litvániában tartott közös gyakorlatozásra. (Ez már a bejelentett megerősítő intézkedések keretében történt.)

A magyar légierő 2015 utolsó harmadában részt vett a balti légtérrendészetben (Baltic Air Policing). Mivel a baltikumi országok légiereje igen szerény, és nem rendelkeznek vadászrepülőgépekkel, a csatlakozás óta a többi NATO-tagország biztosítja – négyhavi váltásokban – az eszközöket. Magyarország négy Gripen vadászrepülőt állomásoztatott Litvániában, s azokat 25 alkalommal riasztották – általában orosz repülőgépek ellen. Bár az erről a misszióról szóló vállalás még a walesi NATO-csúcs előtt született, magyar szempontból az időzítés kiválónak bizonyult; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar légierő részéről ez volt az első olyan alkalom, hogy az ország határain kívül települtek, és ott hajtottak végre feladatokat.

»készenléti NATO« szinte folyamatos gyakorlatozásaiból is aktívan kivette a részét a Magyar Honvédség. Már az is jelzésértékű volt, hogy 2014-ben – szintén az afganisztáni misszió lezárását követően – hosszú évek után először rendeztek komplex, összhaderőnemi gyakorlatot. A nemzetközi hadgyakorlatok száma (beleértve az itthoni többnemzetieket és azokat a külföldieket is, amelyeken részt vett a Magyar Honvédség) 2013 óta folyamatosan nőtt, de 2015 óta emelkedik dinamikusan. 

A Magyar Honvédség adatai szerint 2014-ben 49, tavaly 64, idén 90 hadgyakorlat zajlott/zajlik. A magyarországi közös hadgyakorlatokra elsősorban az Egyesült Államok és a visegrádi országok katonái jönnek.

Az amerikai erők intenzív és nagy láthatóságú jelenléte a magyar gyakorlótereken a már említett európai megerősítési kezdeményezésnek köszönhető. Más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan itt is a program által biztosított extra erőforrások teszik lehetővé az Európában állomásozó és a tengerentúlról ideérkező amerikai erők jelentősebb részvételét. Az ERI eredményeként Magyarországon tartottak már látványos közös légideszantos gyakorlatot; itt folyt a ritkán látható A-10-es repülőgépek pilótáinak a közös képzése, magyar előretolt repülésirányítókkal; az M3 Bradley típusú páncélozott lánctalpas harcjárművek pedig szinte már visszatérő vendégek a Bakony lőterein. Bár 2015 nyarán egy amerikai újságcikk nyomán szinte az egész magyar sajtó azt találgatta, hogy valóban érkeznek-e amerikai harckocsik is Magyarországra, a hír végül alaptalannak bizonyult. Az európai megerősítési kezdeményezés révén lehetőségként felmerült infrastruktúra-fejlesztésekből egyelőre Magyarország nem részesült. Ettől függetlenül a pápai légibázison elindult egy 80 millió dollár értékű beruházás, a reptér kapacitásának bővítése érdekében.

A varsói NATO-csúcsra a magyar kormány egy kisebb »csomaggal« készül. Ennek részleteit már nagyrészt bejelentették az elmúlt hónapok során, ám a lengyel fővárosban megismétlik, megerősítik a tartalmát. A csomag főbb elemei:

• Magyarország 2026-ig meghosszabbítja a védelmi kiadások évi 0,1 százalékkal történő emelését (az eredeti tervek 2022-ig szóltak). Ennek hatására a védelmi költségvetés a büdzsé 1,85 százaléka lesz.

• A magyar légierő 2019-ben ismét részt vesz a balti légtérrendészeti misszióban, ezúttal a tervek szerint az észtországi ämari légibázison.

• Összhangban a többi NATO-tagországgal, hazánk is meghosszabbítja az afgán biztonsági erők működésének támogatására szánt anyagi hozzájárulása idejét. 2018 és 2020 között ismét évi 500.000 dollárral támogatjuk az afgán erőket, valamint a Magyar Honvédség fenntartja a kb. 100 fős jelenlétét a közép-ázsiai országban.

• 2017-ben Székesfehérváron is létrejön egy előretolt vezetés-irányítási törzs (NFIU). A Baltikumban és Lengyelországban működő törzsek szinte mindegyikébe delegált már a Magyar Honvédség törzstiszteket.

• A megerősítő intézkedési programok keretében 2017-ben egy századnyi erőt állomásoztat a Magyar Honvédség 3 hónapon át egy vagy több baltikumi országban. Ez a lépés a V4-országok összefogásaként fog megjelenni: a négy állam erői egymást váltják majd, így a jelenlétük egész éven át fog tartani. 

Ez az utóbbi intézkedés nem része annak a 2016. június 14-én bejelentett NATO döntésnek, amely szerint Lengyelországba és a három balti országba egy-egy zászlóalj harccsoport fog települni. Az eddigi információk szerint Nagy-Britannia Észtországban, Németország Litvániában, az Egyesült Államok pedig Lettországban lát majd el vezetőnemzeti szerepet (és a harccsoportok fő erejét is ők fogják biztosítani). Az USA Kanadát kérte fel a negyedik zászlóalj harccsoport vezetésére, de erről döntés még nem született.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 42 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Területvédő
2016. július 08. 14:39
Magyar Atlanti Tanács tagjai: http://www.mat.hu/hun/tagok.html Érdemes szemezgetni. Szembetűnő, hogy majdnem az összes rendszerváltás után honvédelmi miniszter (Keleti György, Juhász Ferenc, Hende Csaba, Szekeres Imre, Simicskó István) és külügyminiszter (Martonyi János, Balázs Péter, Somogyi Ferenc, Kovács László, Jeszenszky Géza) tagja ennek az atlantista hordának. A magyar gyarmaton csak az lehet honvédelmi miniszter és külügyminiszter, aki Amerika embere.
Területvédő
2016. július 08. 14:21
Egy kis adalék még ehhez az ócska, undorító szolgalelkű atlantista bagázshoz, amit Külügyi és Külgazdasági Intézetnek neveznek. Egy gellérthegyi villában székelnek, ugyanott, ahol a Tom Lantos Intézet és a Magyar Atlanti Tanács. Össze van gyűjtve az összes atlantista-cionista liberális patkány.
Területvédő
2016. július 08. 14:10
Az orosz határok menti NATO-provokációt le kell állítani Jan Stoltenberg NATO főtitkár a transzatlanti katonai szervezet pénteken és szombaton tartandó csúcstalálkozója előtti hétfői sajtótájékoztatóján már előre jelezte, hogy Varsóban döntés születik: „a NATO tovább fokozza katonai jelenlétét a szövetség keleti részében”. Ezt részleteiben is kifejtette azzal, hogy négy többnemzetiségű zászlóaljat állítanak fel Észtországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban, valamint hogy a dél-keleti térségben „a szükséghez igazított” jelenlétet építenek ki, egy szintén többnemzetiségű, Romániába telepítendő dandárra támaszkodva”. Majd azzal dicsekedett, hogy mindez „a hidegháború óta a legnagyobb csapaterősítés lesz”. Amit az USA által paprikajancsiként dróton rángatott észak-atlanti szervezet az orosz határ mellett a háborús uszítás fokozására eddig is tett, elég lenne ahhoz, hogy fordított helyzetben már éles lövések dördüljenek az Atlanti-óceán túlpartján. Például ha a Sanghaji Együttműködési Szervezet kínai-orosz együttműködéssel hadgyakorlatokat tartott volna az Egyesült Államok mexikói és/vagy kanadai határánál, illetőleg a tengeren, netán New York város tőszomszédságában. Tudjuk és tapasztaltuk: az Egyesült Államoknak falat kenyérként kell az ellenség, ugyanis a hidegháború vége óta valódi ellenfél hiányában nehezen tudná megindokolni a NATO fenntartásának okát. Ezért kellett azt hazudni, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak. Ezért kellett egy évtizedig azt hazudni, hogy Irán az egyébként nem létező atomfegyvereivel az egész világra létére nézve súlyos veszélyt jelent. És ezért kell most Oroszországot „agresszívnek”, az európai kontinens megtámadására kész hatalomnak beállítani. Aminek „bizonyítéka” Moszkva magatartása Ukrajnában és a Krím-félszigeten. Annak ellenére, hogy a világbékére valóan a legsúlyosabb veszélyt jelentő amerikai neokonzervatívok családjának tagja, Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár (a vezető neokon ideológus, Robert Kagan felesége) bevallotta, 5 milliárd dollárt fordítottak az Ukrajnában legitim és demokratikus módon megválasztott kormány megdöntésére. És annak ellenére, hogy a Krím félsziget lakói elsöprő többséggel, népszavazással (a „demokratikus Nyugat” mára leginkább utált eszköze) döntöttek arról, hogy ismét Oroszországhoz kívánnak csatlakozni. Aminek naponta többször hangoztatja az ellenkezőjét a NATO hivatalosság és a nyugati cselédsajtó, a göbbelsi ismétlési penzumot messze meghaladó gyakorisággal. Az Oroszország elleni NATO provokáció nem ér véget. Az iszonyatos pusztítással és akár világégéssel fenyegető konfrontációk felé lökő lépések között szerepel még a transzatlanti szervezet lebegtetett keleti bővítése. Holott, mint nyilatkozta lapunknak tegnap név nélkül egy katonai forrás: a NATO-nak Ukrajna, Grúzia vagy bármelyik szovjet utódállam csatlakozása „púp a hátára”. E forrás elmondta, még az amerikai berkekben is vannak józan hangok, mint egy olyan amerikai főtiszté, aki elmondta: ”esztelenség lenne atomháborút kockáztatni azért, hogy néhány keleti tolvaj oligarcha biztonságban érezhesse magát, s a Nyugat kárára tovább szipolyozhassa a népet, valamint a színfalak mögött békésen ’elbizniszelhessen’ az oroszokkal.” Mindebből már nagyon kezd elege lenne nem csak azon békére és nyugalomra vágyó százmillióknak, akik az amerikai hadikomplexummal karöltve a béke elleni gyűlöletüket kiélő neokonok és nyomukban a puhány amerikai kormány háborús uszításából nem kérnek, de már olyanok is megálljt kiáltanak, akik kulcshelyzetben vannak, vállalva azt, hogy, mint történt, magukra haragítják az egész NATO-t és Washingtont. Mint Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter, aki a napokban követelte, álljon le a brüsszeli központú katonai szervezet az Oroszország elleni „hisztériakeltő üvöltözésekkel”. Berlinben egyébként a parlament holnap szavaz az ottani (igazi, mai módon modern, antiglobalista, békepárti) Baloldal (Die Linke) két javaslatáról. Az egyik szerint a NATO-t egy kollektív béke- és biztonsági rendszerrel kell helyettesíteni, Oroszország bevonásával. A másik arról szól, hogy ne küldjenek német katonákat Litvániába. De mindebből elege van már Bojko Borisszov bolgár miniszterelnöknek is, aki a Szófiába látogató Klaus Iohannis román elnöknek koppintott az orrára pár napja azzal, hogy „nem akarok háborút Oroszország ellen”, hozzátéve, „a Fekete-tengeren vitorlásokat, jachtokat, turistákkal teli hajókat akarok látni, és nem azt, hogy az egy katonai konfrontációk színtere legyen. Semmi szükségem háborúra a Fekete-tengeren.” Mire Iohannis szinte makogva hátrált, noha neki nem kis része volt abban, hogy a USS Porter rakétákkal felszerelt amerikai hadihajó provokatív céllal beúszhatott eme amerikai szándék szerint NATO tóvá alakítandó vízfelületre. Az Egyesült Államok tökéletesen tudatosan használja ki, hogy a lengyelek és a balti államok történelmi okokból képtelenek látni, a magát is konzervatív, hagyományőrzőnek tartó Egyesült Oroszország Párt és annak vezetője által irányított Oroszország nem az internacionalista Szovjetunió. És az egyáltalában nem akarja az Európai Unió végét, mint ahogyan arra sincs semmiféle bizonyíték, hogy kacagna a Brexit győzelmén, noha nyugodtan megtehetné, hiszen az a nyugati világnak a vártnál gyorsabbnak látszó összeomlását eredményezi. Hogy az Egyesült Államoktól milyen más elbírálásban részesülnek az „orosz agressziótól való félelmükben” NATO-csapatokért esdeklő balti országok, mint például hazánk, azt jól jellemzik az olyan villanásnyi események, mint például Alexander Kirstein lett parlamenti képviselő július 3-i twitter-üzenetének amerikai visszhangtalansága, amelyben azt javasolta, hogy „a felszabadító náciknak” is emeljenek emlékművet a szovjet katonák rigai „felszabadítási” emlékműve mellé. Képzeljük, mi lenne, ha a nagyok politikai szalonjába vágyó Jobbik valamelyik képviselője most mégis ilyet twitterezett volna a Szabadság-teret javasolva, hasonló projekt érdekében. De Kirstein ügyében sem a Hóman-szobor elleni hanghallatásra időt szakító Obama amerikai elnök, sőt a rigai amerikai nagykövet sem találta meg szavát, ami mutatja, mennyire őszinték az esetünkben „elvi alapon” kötelező rendszerességgel elhangzó dörgedelmek. Ami pedig az orosz határok mellett már jó ideje folyó kardcsörtetés védelmi értékét illeti, a szakértők csak azon vitáznak, hogy ha az oroszok tényleg meg akarnak indulni, akkor az oda vezényelt NATO- és helyi csapatokat, rakétaállomásokat, páncélosokat csupán néhány óra vagy alig három nap alatt söpörnék el. És ha netán bejönne a provokáció, és a Kremlben elszakadnának a pattanásig feszített idegek, hogyan reagálna Washington? Obama megnyomná a gombot, hogy öngyilkosságot kövessen el? Márpedig ha egy háborús tűzzel játszó hazardőrért nem is lenne nagy kár, értünk igen. (Lovas István, Magyar Hírlap, 2016-07-06)
Területvédő
2016. július 08. 14:03
Magyarország gyarmati helyzete láthatóan fokozódik, és ez ellen Orbán nem hogy nem tesz semmit, de még inkább kiszolgálja az atlantista háborús készülődést, amely ismét Közép- és Kelet-Európa elpusztításával fog járni. Felfoghatatlan, hogy miért kell nekünk, érdekeink ellenére részt venni ebben a háborús készülődésben, amelyet Amerika és annak európai hídfőállása, Lengyelország folytat. Régen volt háború, faszszopók, szeretnétek megint kipróbálni a magyar nép kárára? Ismét küldünk elvérezni több tízezer magyar katonát a Donhoz is idegen érdekek kiszolgálásáért? Normálisak vagytok? Tudjátok ti, hogy mit cselekszetek?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!