A megoldásról

„Csak nehogy megharagudjunk! Szól a hirtelen Teréz-anyába oltott társadalmi forradalmárok intelme. Mert a harag haragot szül. Nos, ez egyrészt nincs így, mert a tapasztalatok szerint a harag elsősorban félelmet szül a másik félben, elég csak az Unió hülye uraira tekinteni, amint rettegni méltóztatnak az oly szentnek tekintett »nép« haragjától. Másrészt, engem roppantul nem érdekel, ha otthon Afganisztánban, vagy más istenhátamögötti helyen haragszanak rám és dühüket egymáson, illetve kecskéiken töltik ki. Túlélem.

CSAK MARADJANAK OTTHON ÉS OTT HARAGUDJANAK.

Itt viszont ne haragudjanak és ne harapják meg a kezet, amely enni ad nekik. Nincsen jog érdem nélkül. Teljesen nyilvánvaló, hogy mindenkit, akire a gyanú árnyéka rávetül, azt meg kell fosztani állampolgárságától és családostul azonnal ki kell toloncolni, ha lehet hetedíziglen – hogy legyen valami magyaros íze is a dolognak.

Biztosan lehet találni valahol egy diktátort, aki jó pénzért befogadja őket, hogy azután a helyi szocio-kulturális szokások szerint, amit ők is jól ismernek, gondoskodjon róluk. Azért családostul, mert az öngyilkos merénylő már Allah kertjében fickifickizik a hurikkal, tehát nem büntethető. Így viszont megvan az esély, hogy mikor a család észreveszi a »radikalizálódást«, suttyomban agyonveri, elkerülendő a kellemetlenségeket, ami rengeteg papírmunkát megtakarít a bűnüldöző szerveknek számára.

Előbb-utóbb vállalnunk kell az erőszak ódiumát, minél hamarabb, annál jobb. Mert ahogyan a halhatatlan Rejtő Jenő találóan megjegyzi: »Aki először üt, az nevet utoljára.«”