Molnár Gyula és a régi baloldal vége

„Valós jövőkép és a magyar nemzet számára reményt nyújtó gondolatok hiányában az új MSZP- vezetés az összefogás-mantra mellett kötelezte el magát, és ezzel felszállt Gyurcsány Ferenc pártja mellé az összefogás-vonatra. Nem véletlen, hogy a DK-s digitális underground bugyraiból csak úgy buzogtak fölfele a dicshimnuszok Molnár irányában, és ömlött a sár az állítólag pipogya Tóbiás Józseffel szemben. Hogy Molnár mitől lenne karakteresebb, mint Tóbiás, arról nem nagyon tudhatunk semmit (a tippünk pedig: nem tud karakteresebb lenni), de Tóbiással ellentétben Molnár nem zárkózik el a Ferivel való együttműködéstől, úgyhogy érdemes a gyurcsányista blogvilág őszinte imádatára.

Nem hiszem, hogy a Magyar Szocialista Párt elnökének 2016 Magyarországán különösen nehéz feladat lenne baloldali témákat találnia. Következetesen, valamicske kitartással és hozzáértéssel kellene elmondania egyetlen aprócska víziót: azt, hogy Magyarországon lehessen tisztességesen megélni a munkából, létezzenek kiszámítható munkahelyek és minőségi közszolgáltatások, az ellopott pénzek és gazdagoknak adott kedvezmények, a négymillió szegény és a szétrohadó kórházak helyett. Molnár Gyula első sajtótájékoztatóján nem volt képes ezt elmondani.

Innentől a magyar állampolgárok számára az MSZP megszűnt közérdekű valamivé lenni. Az elkövetkezendő két évet eljátszadozzák Ferivel együtt, oszt’ jónapot.

Az MSZP-ben mind a mai napig léteznek tisztességes, elkötelezett politikusok, és a pártnak még mindig van úgy egy-másfél millió szavazója, ami kétségtelenül fontos kiindulási pont, de korántsem elegendő. A pártnak arra kellene törekednie, hogy utat találjon azokhoz a milliókhoz, akiket az elmúlt két és fél évtized elhibázott gazdaság- és társadalompolitikája és a Fidesz kormányzása egyre bizonytalanabb helyzetbe sodort. Ahelyett, hogy az Orbán-ellenes összefogás által mozgósítható szűk rétegnek kedveskedne, újra kellene építenie saját alapjait, saját társadalmi beágyazottságát. El kellene kezdenie részt venni a magyar társadalom többségének hétköznapi küzdelmeiben, a bérből és fizetésből élők, illetve a megélhetéstől megfosztottak küzdelmeiben. Hogy felmutassa, megszerezhető és megszervezhető egy igazságosabb Magyarország, ahol érdemes dolgozni, ahol lakhatáshoz lehet jutni, minőségi oktatást lehet biztosítani a gyerekeknek. Egy szóval: ahol meg lehet élni akkor is, ha nem fideszes kegyenc valaki.”