Nem érdekel, hogy néhány játékos egyébként arcpirítóan ellenszenves, hogy sokat keresnek, hogy ezt a rengeteg pénzt sokkal hasznosabb dolgokra is el lehetne költeni, hogy a kormány learatja a sportsikerekkel járó babérokat (perszehogy, az a dolga).
„Én nem nagyon értek focihoz, és követni is csak a nagy tornákat szoktam, de azt így is meg tudom mondani, hogy a világversenyek szempontjából már teljesen lényegtelen, hogy ki mit játszott a selejtezők során. Egy VB vagy egy EB teljesen más a pszichológiát igényel, nagy csapatok dőlnek ki, és gyengébbnek számító válogatottak érnek el nagy sikereket (ezek közül a kedvenceim a nem is olyan kicsinek számító oroszok és törökök 2008-as EB-szereplése, de mondhatnánk a nyaralásból beugró dánokat ’92-ben).
Az első EB-csoportmeccsig a magyar válogatott nem volt jobb egy közepes csapatnál, még ha nyilvánvalóan rengeteg munka is volt bennük. Persze hogy sok volt, ők is mondták, az edzők is mondták, mindenki mondta: a pár évvel ezelőttihez képest hiába játszik sokkal kevesebb játékos erős külföldi klubbokban (ergó papíron gyengébb a merítés), mégis megverték a norvégokat. De a jó eredményhez nem elég a tehetség és a sok munka, tiszta fej, és valamiféle átszellemültség is kell hozzá. Ez a csapat pedig látványosan átszellemült, mert mással nem nagyon magyarázható, hogy így elpicsázzák a korábban nálunknál semmivel sem jobb, de az utóbbi években igazi reneszánszát élő osztrákokat. Nem tudom, hogy meddig fog kitartani ennek a 23 arcnak az harci kedve, de kívánom, hogy minél tovább maradjon velük - velünk.
Nem érdekel, hogy néhány játékos egyébként arcpirítóan ellenszenves, hogy sokat keresnek, hogy ezt a rengeteg pénzt sokkal hasznosabb dolgokra is el lehetne költeni, hogy a kormány learatja a sportsikerekkel járó babérokat (perszehogy, az a dolga), hogy sokkal nagyobb publicitást kapnak, mint bármilyen másik sportág világ- vagy olimpiai bajnoka, és az ezekhez hasonló bullshitek, amiket mostanában hallani lehet. Az érdekel, amit a sportsikerek - függetlenül a regnáló rendszertől, az aktuális kortól, vagy a mindenféle korrupciós-, bunda-, és doppingbotránytól - üzennek nekünk, és ennek megértéséhez még csak szeretni sem kell a sportot: azt, hogy lehet nagynak lenni, lehet nagyot álmodni, és át lehet lépni a saját korlátainkat. Csupa olyan dolgot, amire felnőttként szkeptikusan legyintünk. Ez a csapat nem determinálja magát különféle kifogásokkal, és ezért jó dolog a magyar válogatottnak szurkolni a 2016-ban!”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A korábbi szövetségi kapitány, Németh András elárulta a románok elpáholása után: keleti szomszédunknál még csak most járnak a magyar út elején.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
A magyar válogatott a Golovin Vlagyimir-éra talán legjobb teljesítményét nyújtva 32–25-re nyert a női kézilabda Eb A-csoportjának rangadóján.
László Csaba úgy érzi, Magyarországon a szakvezetők egyedül vannak, mindenki egyedül próbálja megoldani a feladatát.
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
Meghívót kapott az U16-os válogatottba.
