Lehet-e gazdag a magyar vidék? – Hét állítás falvaink, kisvárosaink kilátásairól

„A vidéki élet előnyei – nyugalom, közvetlenség, természet – megmaradnak, közben sok hátránya eltűnőben van. Az autó, a tömegközlekedés fejlődése az utazás idejét lerövidíti és élvezhetőbbé teszi. Pár év múlva már nem csak telefonálni lehet a kocsiból, hanem dolgozni a számítógépen – ugyanúgy, mint ma az elővárosi vonatokon. Az internet, az online vásárlás, a házhoz szállítás elterjedésével a fogyasztási lehetőségek különbségei is nagyban csökkennek.

Ez alapján valószínű, hogy megnő a vidékre költöző idősek, gyerekesek aránya. A magasabb jövedelmű családok közül is egyre többen választhatják a nagyvároson kívüli életet, miközben oda kötődő munkájukat és társadalmi státuszukat megőrzik.

Másik oldalról a technológiai fejlődés még inkább perifériára helyezheti a vidék gazdaságát. Ennek oka nem a termelés visszaszorulása. Nem tudjuk, hogy egyre kevesebb és nagyobb üzem állítja majd elő a jövő termékeit vagy pedig a gyárak összemennek – akár az otthonokban vagy boltokban elhelyezett 3 dimenziós nyomtatók méretére.

Nem az ipar, hanem a hozzáadott érték hagyhatja el a vidéket.  Az ott élők derékhadát adó ipari, építőipari alkalmazottak munkáját a robotok vehetik át.  A termelési, termékfejlesztési és egyéb üzleti döntések egyre inkább a nagy központokba koncentrálódnak. A vállalkozásokat minden korábbinál nagyobb mennyiségű adat minden korábbinál kifinomultabb elemzésével fogják szervezni.

Az okos eszterga, a műholdvezérelt traktor kevesebb munkaerővel és pontosabban végzi el a munkát. Ezért egy messzi gyárnak, programozónak vagy számítógépközpontnak jár az elismerés és a fizetség. A szolgáltatások területén is a részletesen kidolgozott, a világon bárhol használható eljárások egyre inkább meghatározóak. A facebook és a google a tájékoztatásban és a reklámozásban, a booking és az rbnb a turizmusban, az über a személyszállításban mutatja meg, mire számíthatunk: a kisbolt, a panzió, a fuvaros helyben van, a szolgáltatás minőségét, könnyű elérhetőségét azonban egy globális szereplő biztosítja. Ennek hozama nála is csapódik le.

A technológia fejlődésével a gazdaság szerveződésének további centralizációját várhatjuk. Hogyan osztja meg a fejlődés hozamait a vidék, a magyar nagyváros és a globális központok? Ez a dilemma a piacszerkezetektől, a hozzáféréstől, szabályozásról és képzettségről is szól – ezek pedig ma még nem lejátszott meccsek.

Egyik oldalról a vidéki élet még élhetőbb lesz. Másik oldalról az életminőség növelését olyan technológiáknak köszönhetjük, amelyek a gazdasági központok és az oda koncentrálódó tudás szerepét erősítik, az élőmunka értékét csökkentik.

Ez a magyar vidék előtti legnagyobb kihívás, hiszen alapesetben a szellemi tudás a városé, a természeti erő a vidéké. Magyarországon harmadannyi diplomás ember él vidéken, mint a nagyvárosban, az érettségivel rendelkezők aránya pedig harmadával kevesebb. Ez egyrészt – ahogyan korábban írtuk – természetes: a gazdaság irányító pozíciói és a komplex tudást igénylő szolgáltatások a városba tömörülnek. Másrészt az ezredforduló után évtizedben a vidéken élők iskolázottsága többet javult, mint a nagyvárosiaké. 2011-ben 900 ezerrel kevesebb a középiskola előtt elakadt ember kisvárosban és falun, 245 ezerrel több diplomás él vidéken, mint 2001-ben.”