Előd arról győzköd, hogy folytassam a munkát

„Megjelent korábban a sajtóban, hogy lemond a Jobbikban viselt tisztségeiről, ha Vona Gábor valóban érvényesíti az előre bejelentett vétót. Érvényesítette, ön lemond?

Az történt, hogy írtam egy levelet Vona Gábornak. Amikor Előddel közölte a döntését, kértem, hogy beszéljünk. Ez meg is történt. Elmondtam neki, hogy úgy érzem, emberileg abban a helyzetben nem látok más megoldást, mint négy tisztségemről – a kulturális bizottság elnöki, a frakcióvezető-helyettesi, a valódi nemzeti konzultációban viselt oktatási témafelelősi és az értelmiségi holdudvarért felelős képviselői posztomról – lemondjak, mert komoly kétségeim voltak, hogy tudom-e folytatni.

Meghozta a döntését?

Egyelőre nem döntöttem, de ez meg fog történni legkésőbb a tavaszi ülésszak végéig. Addig remélem, hogy csillapodnak egy kicsit a kedélyek. Előd arról győzköd, hogy folytassam a munkát, és rajta kívül sokaktól, a frakció számos tagjától is kaptam biztatást. Köztük volt Volner János is, aki a jövőben frakcióvezető lesz, ez befolyásolhatja a döntésemet. Előddel együtt hozzuk meg a döntéseket, de én magam továbbra sem érzem, hogy tudom így folytatni.

Mit várt Vona Gábortól, amikor beszélt vele?

Az első beszélgetésünk tartalma inkább a párttal volt kapcsolatos, semmint az én vagy Előd személyes helyzetével. Az emberi részénél arra kértem, hogy segítsen erkölcsileg feloldani a helyzetemet, amiről ő is elismerte, hogy nehéz. Nem éreztem ugyanakkor, hogy számára annyira fontos lenne, hogy folytassam a munkát ezeken a területeken, inkább protokollárisnak gondolom az ő marasztalását. Velem szemben egyrészről elvárás, hogy szolidáris legyek a férjemmel, másrészről az is, hogy folytassam azt a munkát, amire a frakció és annak vezetése megválasztott, felkért. Egy biztos: legnagyobb támogatóm ebben a helyzetben is a férjem.”