Lámpavas

„A negyedik fázis, amit egy kortárs szavait használva a »szabadság első holokausztjának« nevezhetnénk, 1792. szeptember 2., a történések egyik legsötétebb fejezete. Az itt már teljesen kontrollját vesztett őrjöngő tömeg a tökéletesen tehetetlen és védtelen bebörtönzöttekre támad. Néhány óra alatt hetvenezer embert mészárolnak le az állati kegyetlenség olyan perverz technikáival, amire már semmilyen magyarázat nem adható. »Vox populi, vox Dei« – tárja szét tehetetlenül kezét a most már valóban megrettent forradalmi elit.

Az ötödik fázis, amikor az elit »előre menekülve« az állami terror olyan gyilkoló gépezetét indítja be, amivel a népítélet »kisipari« módszerei már nem képesek versenyre kelni. Megkezdődik a Grand Terreur, működésbe lép a Rasoir National (a Nemzeti Borotva). Közel két év alatt több mint háromszázezer embert fejez le a guillotine. »Legyünk félelmetesek, hogy ne a népnek kelljen félelmetesnek lennie« – fogalmazza meg az ötödik fázis alapfilozófiáját Danton, aki két hónappal e szavainak kimondása után szintén a vérpadon végzi.

És végül a hatodik fázis, az »endlösung«, a szisztematikus, elmélyült »nagyipari« népirtás. A »forradalom« első öt évének »végszámlája« csaknem kétmillió halott. És mindez azt követően megy végbe, hogy ünnepélyesen deklarálják az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát.

Vajon ennek a végiggondolása után is ártatlan idiotizmus a lámpavassal fenyegető transzparens?”