Nyílt levél Bill Clintonnak

„Nézzük először ezt a szabadság dolgot, orális elnök úr. Végül is, ebben van valami igazsága önnek, de azért véletlenül se vegyen magára semmit ebből a dicsőségből! Mert hát azt a bizonyos hidegháborút a republikánus Reagan nyerte meg (ő volt az Egyesült Államok legutolsó, értékelhető teljesítményt nyújtó elnöke amúgy), ha úgy tetszik, a demokraták ellenére. (Apropó! Hidegháború! Mondja, orális elnök úr, amikor Hruscsov atomfegyvert, illetve egyáltalán FEGYVERT akart telepíteni az önök hátsójába, Kubába, majdnem kitört a harmadik világháború, ugyanis önök akkor – teljes joggal! – tiltakoztak ez ellen, és értésre adták, hogy ezt bármi áron meg fogják akadályozni. Mondja, orális elnök úr, miért képzelik maguk azt, hogy Putyinnak kötelessége eltűrni azt az amerikai agressziót, amely fegyvereket telepít Oroszország hátsójába, Ukrajnába, és egyéb helyekre is? Csak azért, mert maguk úgy gondolják, hogy Amerikának mindent szabad?)

Jó lenne, ha tudomásul vennék végre, hogy amit Reagan teljes joggal tett, arra maguknak nincsen semmilyen felhatalmazásuk. És ideje azt is felfogniuk, hogy Oroszország nem azonos a Szovjetunióval – és nem is volt azonos soha. Amúgy pedig, eredeti mondandónkhoz visszatérve, a szabadságunkat, mondjuk úgy, mandinerből köszönhetjük az Egyesült Államoknak, pontosabban Reagan elnök úrnak, és amikor egyenes szándékból köszönhettük volna, például 1956-ban, akkor maguk beérték a Szabad Európa Rádióból küldött hamis biztatásokkal, meg a Time Magazin címlapjára tett pesti sráccal, amúgy pedig maguk bármelyik kommunista diktátort örömmel lepippantották, a legnagyobb odaadással Ceausescut, hogy mást ne is emlegessek. De az Egyesült Államoknak köszönhette a világ Szaddám Huszeint is, Oszama bin Ladent is, mert hát az Egyesült Államok bárkit felemel és bárkit likvidál pusztán a saját vélt vagy valós érdekei szerint. És a felemelteknek és likvidáltaknak van egy feltűnően nagy közös halmazuk, amely halmazban előbb befülledt, majd lassan el is rothadt az Egyesült Államok minden erkölcsi tőkéje. Ennyit fel tud még fogni, orális elnök úr?

A magyaroknak pedig nem lett elegük a demokráciából. Ellenkezőleg. Mi még komolyan vesszük azt. Mert még nem bíbelődtünk vele annyit, mint maguk, így nem volt időnk önmaga karikatúrájává tenni szegényt. Úgy, ahogy maguk azzá tették.”