A holnapi sztrájk elé: így akar a hatalom éket verni a pedagógusok közé

„Most lesz először, hogy a tantestületi kollegák az iskolák közös tereiben néznek egymás szemébe. Nem! Most lesz először, hogy akaratuk ellenére, a kollégák a tantestületeken belül, az iskolák közös tereiben kényszerülnek farkasszemet nézni egymással. A kikényszerített helyzet, hogy minden iskolának nyitva kell lennie, és mindenkinek egyazon falakon belül kell sztrájkolni vagy dolgozni, a fentség remélt célja szerint békebontó, de legalábbis nagyon sokak számára lelkiismeretet bántó lehet a tantestületeken belül. Ez a hatalmat nem látszik zavarni.

Holott ez önmagában baj. Hiszen a nagyon jó, a jó, a normális tantestületekre nem a szembekerülés, az acsarkodás, hanem a szakmai együttműködés, az egymás segítése, a közös célok elérése, a közös arculat, ugyanakkor a tanári autonómia tisztelete a leginkább jellemző.

(…)

A politika szorult ravaszsággal most arra tesz kísérletet, hogy a tantestületeken belül békét és szolidaritást bontson, vagy ha erre csak néhány precedens akad is, azt a legszélesebben kommunikálja. A kísérlet arról szól, hogy a tanárokat egy zárt arénában, két egymással vívó gladiátorcsoporttá silányítsa, és bemutassa azt a nagyközönségnek. És a szakszervezetek – úgy tűnik – a mai törvények mellett nem képesek kikényszeríteni, hogy a tankerületek jelöljenek ki a gyerekekre felügyelő elégséges számú iskolát.

Reméljük, a hatalom számító kicsinyességére az iskolán belül, a tanártársadalomban nem lesznek kicsinyes válaszok. Se rövid, se hosszú távon.”