„Most lesz először, hogy a tantestületi kollegák az iskolák közös tereiben néznek egymás szemébe. Nem! Most lesz először, hogy akaratuk ellenére, a kollégák a tantestületeken belül, az iskolák közös tereiben kényszerülnek farkasszemet nézni egymással. A kikényszerített helyzet, hogy minden iskolának nyitva kell lennie, és mindenkinek egyazon falakon belül kell sztrájkolni vagy dolgozni, a fentség remélt célja szerint békebontó, de legalábbis nagyon sokak számára lelkiismeretet bántó lehet a tantestületeken belül. Ez a hatalmat nem látszik zavarni.
Holott ez önmagában baj. Hiszen a nagyon jó, a jó, a normális tantestületekre nem a szembekerülés, az acsarkodás, hanem a szakmai együttműködés, az egymás segítése, a közös célok elérése, a közös arculat, ugyanakkor a tanári autonómia tisztelete a leginkább jellemző.